Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Evangélikus darabok

108 1673. március 10-én Volkra Ottó katonasággal birtokba vette az evangélikusok valamennyi templomát, iskoláját. Csak Thököly adja őket vissza 1682-ben. Ladiver Illés (1682—1686), majd Schwartz János vezetésével újra folyik a tanítás. 1687. február 7-én azonban Csáky István kassai főkapitány megint elveszi templomaikat, iskolájukat. 1704. december 4-én Eperjes Rákóczi Ferenc kezére kerül. A következő évben újra megkezdődik a tanítás. Rezik János a rector (+1710. augusztus 4-én pestisben), akit Matthaeides, Sámuel követ (1710—1721). 1711. június 25-én érkezik Epeijesre a császári rendelet, hogy az evangélikusok a templomukat, iskolájukat adják át a katolikusoknak. Csak a város falain kívül építhetnek maguknak templomot és iskolát, — ezt is azért, mert Eperjes articularis hely az 1681-es törvény szerint. Fából készül az új templom és iskola, de a katolikusok széthányják (1715). A helyreállított épületben nyomorúságos helyzetben indul meg és folyik a tanítás. Az időközben lelkésszé is megválasztott Matthaeides 1721-ben lemond rectori tisztéről. A nehézségek ellenére mégis 1727-ben már három tanár tanít, de 1742-ig tulajdonképpen haldoklik az iskola. Ambrózy Sámuel 1742 áprilisában megejtett canonica visitatiojától számíthatjuk a fellendülést. Ennek érdeme jórészt Fábry Gergely rectoré (1748 — 1766). Iskolaszervezői, pedagógiai és didaktikai munkássága jelentős. (Considerationes rei scholasticae 1773.) 1750-ben sikerül megszerezniük Mária Terézia engedélyét, hogy teológiát és filozófiát is taníthassanak. Hamarosan új templomot és iskolát építenek fából, de kőalapon. Fényesen sikerül az 1755/56. iskolai év; az iskolát az evangélikus egyházkerület magáénak tekinti. 1770. június 8-án II. Józsefre olyan jó hatással van az iskola meglátogatása, hogy 1784-ben engedélyt ad rá, hogy az evangélikusok a régi városi templomukat és iskolájukat viszszavásároiják. 84 év után ünnepélyes formák közt veszik át régi intézményeiket. A megújított törvényekkel, lényegében az 1707 körüli Rezik-féle tanrenddel 1785-ben indul új élet az intézményben. Három tagozatból álló tízosztályos iskolatípus, mely az ábécések klasszisától a középfokú osztályokon (principistarum, grammatistarum és etimologistarum, syntaxistarum, poetarum, rhetorum és oratorum, valamint a logicorum) át a liceumi évfolyamokig terjed (phisicorum practicorum, physicorum et metaphysicorum s végül a theologorum). A jogi cursust kivéve tehát minden lényeges tanulmányt magában foglal. (Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1976.160-165.) A megújhodás jele, hogy Szírmay István egyházkerületi felügyelő indítványára a pártfogók testületének ülésén szerződést kötnek, hogy az eperjesi kollégium a három evangélikus gyülekezet közös tulajdona. Irodalom: Munyay Antal: Fortuna secunda et altéra. Eperjes, 1835. — Vandrák András: Az eperjesi ág. h.ev.ker. Collégium múltjának és jelen állapotának vázlatos rajza. Eperjes, 1867. — Hörk József: Az eperjesi ev. ker. collégium története. Kassa, 1896. — Gömöry János: Az eperjesi ev. kollégium rövid története (1531-1931). PreSov, 1933. - Sedlak, Imrich: Dejiny PreSova. I—II. KoSice, 1965. — Karfai, FrantiSek: PreSovské Skolstvo od najstarSich öias do roku 1945. In: Jednotná Skola 1967. 2. sz. — Uő. Tristo rokov preSovského kolégia. Uo. 1967.4. sz.