Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai, I.

Bevezetés a magyarországi iskolai színjátékok forrásaihoz

16 nyelv mellett magyar, német, szlovák, francia, horvát, olasz és román nyelven is játszottak - s ezt a körülményt a maga történeti funkciójának megfelelően kell tárgyalni. Nem szabad elhanyagolni a színpadi kommunikáció másik fontos eszközének, a spektakuláris elemeknek a vizsgálatát sem, amelyek a XVII. és XVIII, század társadalmában különösen nagy szerepet játszottak. Nemcsak általában a barokk szcenika látványosságaira gondolunk, hanem az allegóriák, szimbólumok és emblémák rendkívüli jelentőségére is, amelyet az iskolai színjátszásban kaptak. . Mindez nem új dolog, mégis többen vitatják, hogy a drámatörténetnek vagy a színháztörténetnek van-e létjogosultsága, illetve egymást kizáró módon próbálják szembeállítani az irodalomtörténet és a színháztörténet céljait és módszereit. Pedig már Ernest Boysse is színháztörténetet írt 1880-ban, amikor úttörőként először dolgozta fel a párizsi Louis-le-Grand kollégium /College de Clermont/ iskolai színjátékainak törté17 / netét. ' A modern színháztudomány megalapítója,' Max Hermann által körvonalazott komplex színháztörténeti metodikát alkalmazzák már régóta a német nyelvterület iskolai színjátékainak kutatói is. Különösképpen figyelemre méltó következetességgel és módszerességgel dolgozzák fel a bécsi Színháztudományi Intézet /Institut für Theaterwissenschaft/ munkatársai, nagyrészt az Osztrák Tudományos Akadémia által támogatott kiadványokban, Ausztria egyes városainak iskolai színjátszását. így jelentek meg többek közt Klagenfurt, Wien, Krems, Kremsmünster,