Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SE NTEG

0YHAZB A N VALÓ Algafd - meg moftan mi kőnyőrgefűnket . fordítfadl reanc kegyes Remeidet, Iclents me» hozzánc az te Rcnt kedueder, es otalmadat. Kerűnc VR Iften hogy legy fegítíegnel, gendott vifeluén az mi életűnkről, lelki es tefti minden íjűkfcgűnkről, es bekcfcgűnkről. Ne nézzed az mi fjanualan bűnünket biriad lelkűnket es az mi Ijiűűnket, czac te vilellyed minden gondainkat, ne hadgy.el bennünket. Senki bűnünkből meg nem Rabadíthat, fenki lelkűnkben meg nem vigaRtalhat, fenki kiuőied meg nem otalmazhat, es meg nem nyugothat. Mert te egyedől crettűnc faradal, az mi bűnünkért czac te Romiuhozal, kegyetlen halalt mikoron koftolal, erettűnc áldozál. Te vagy czac azért az mi otalmazor.c.Tc vagy meg valtonc es meg Rabadítonc, Te vajjy élctűnc es egy bizodalmunc, minden ioíjagunc. Diczcret legyen Atya VR Iftennec,- cs ő fíanac te Iftenfegednec, es egyetembe mi vigaiitalonknac, Szent Lelec Iftennec. O min-