Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

H S ! K T f G Y IU t B A N V A L f> tc iutalmas , elienfegúnc nem lélf; diadalmas. Mennyből nekűnc bent fiu adatéc, tifita bűztől főidőn cs búietéc, iduőtlegncc valtlagnac módatéc, ki altal Iften velűuc meg bekclléc. Hidgyűnc azért az Iefus Chriftusban , ne maradgyunc baluany imadalban , nem hágy minket VR Iften fogfagban, cs nem hadgya népét nagy rabfagban. Kciűnc teged kegyelmes VR Iften, téríts hozzád crőtlenfegűnkben , ne nézz minket az mi bűneinkben, czac tekents mej íjent fiad érdemét. Atya Iften való fiu Iften , vigaljtalo bentLelec VR Iften, neked őrőc diczóíeg mennyekben, mert mit kértűnc megadtad lelkűnkben. J J^erestkenek^NEC TOGAnoc *

íle

n könyorgrjéc, Notau , Mmdenec meg hallyk es 10I meg tanullyác ifc. Egyelmes VR Iften te hozzád foíyamunc, mi nagy nvaualyankban tc„^^^neked kőnyőrgűnc. bzannyad meg Vr *£fc*lften mi nyomoruíaginkat. ö melly igen minket te meg kefergctél, es mind