Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZEENTÉGYHALBAN VAL<J Kegyetlen íjolgác nagy dihóífeguel raytunc vralkodnac, nem tálalhatunc már remenícget íjabadulafunknar. Nagy félelemuel es rettegefíel puGtaban budofunc , eledelünket mi életűnket kezűnkben hordozzue. Teftűnknec bóre mint az kementze el fjaratt el egett, az nagy éhfégncc o tűze miatt vgyan meg fűlt veíjctt. Afljoni-állatoc tiíjtafagokban mc| gyalaztatánac, az gyenge Ijűzec foc varafokban G

epl5J ket vallanac. Az feiedelmec akaGto fára fel fűggeíjteténec,

1 es vén népeknec o tckentetec nem Lóczűltcténec. IffTu ncpcckel esgyermekeckel gonoíjul élénec,

1 kegyeden fe^et éktelcnfeget koztűnc miuelenec. Az mi Giűűnkncc minden orőmó már el fogyd atkozéc, ^yőlekezetunc nagy íiralomra fordula válrozéc. Az mi feiűnknec Gép ekeífege kózőlónc ki efée, iay mind ^ltiglen immár minekűnc, mert igen vétkeztűnc. Nagy banat miatt mi Giűűnc lelkűnc igen keíeredec