Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

fcsTENÍ DÍCZEÜET É C. XII Miért hagy ál minket illyen igen meg rom-' lanunc, mi nemzetfegűnkben el puRtolnunc,Mért tauozal VR Iften illy mcífie mi tőlűnc. Tudgyuc hogy vétkeztunc, mert tegedet nem tiRteltűnc , mint Atyankot te^cd nem íjerettűnc. mint hatalmas Vrunkat tegedet nem féítűnc. Azért kelly már tifitelnűnc poganokat gyoíkofokot, paraznakot, baluany imadokot, kik' nec cl kelly vifelnűnc kemény igaiokar. El vőued mi tőlűnc orRagunkot Kiralyunkorj

1 földhöz veréd az mi Coronankot, Rinycd élői el veted mi áldozatunkat. Meg Rűnéc foc helcken Rent neucdnec diczcd rcté , Rép ilfiaknac ckes cncklcíi, mert az balnany imadas rölcd ezt erdemli. Kőző/űnc le vagatal nagy foc gazdag fő Vrákot vitézeket erős fcrfiakot, kiknec köticr teftcckcl hizlalal vadakot. Kőzőlűnc raobá tcucl foc menyéket őzuegyeket, gyermekeket, gyenge Rcp Rűzekct, mind az mi bűneinkért fűzeted ezeket. Mind ezekből címciiüc bűncinkncc fulyoffigát, haragodnac rettenetes voltát, mert larC iiij tyvc