Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
IH'MT'IOYHA'IJAN VAC9 Ő mi tŐlűnob diczerteflec, őrőcké magaíjtaítafféc, egyetembe az Atyáual.es fjcnt Lclec Vr Iftennel, MAS AZON NOTAKA. Z Iftennec io voltarol, emlekezzűnc mondafaról, roluncgond vifelcfcről, ertlúc mit mond (íalalunkrol. Az F.faias Propheta mindeneknec iruán hatta, hogy Iften óket-nyugottya , kic meg halnachogy meg tarttya. Mert ifmeglcn fel-tarnaljttya , erós hituel bizonírtya , az holtakot hogy fel kólti e* orfiagaba be vifii. Ezt czac tefii ho^ diczcriűc j io voltat el ne feleytíác, de lót inkab magafitallyuc, kic az fel tamadaft váríuc. Ezeket nyugodalomba , be küldi ágyas házokba , cs hadgya hogy nagy bekcucl, ott nyugod^yanac az földben. En hiueim meneyctec bé, kaputokat záriátoc bé.egy kcuefifé tcgyéccc bé, hogy haragom nc mennyen bé. De
