Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SZENTEGYHÁZBAN VALÓ Azcrr tellyes kefiűlettcl, váriuc Oiriftuft igaz hituel, hogy ki mullyunc nagyórómuel be mehcfíunc bólts fiűzcckel. Senki magat el ne bizza lelkét Iftennec aianlya, nagy bizodalomual vallya, hogy Chriftuft ez teftben lattya. De nagy diczófegec lefien hiueknec az ítéleten, hogy fel-tamadnacez teftbcn, lefinec az órócéletben . Ezen teftuel fel tamadunc, ezen kézzel labbal állunc , Chriftufnac ackor vduarlunc, regi kenteket meg latunc. Semmi faratíag teftúnkben , de mint az nap fényes lefien, neheflegűnc ott nem lefien, dc nagy gyoríaíágban lefien . Iftennec kegyelmes fiatul, hiueket ackor be hiwia , őrótké való orfiagra , az Angyali tárIftennel óröcké lefiűnc , tefteftű! lcikeftől élűnc. mind őrocké ott őrúlunc, kit moft ki nem ielenthetűne . Diczertcífél Atya Iften, tc fient fiaddal mennyekben , fient Lelcckcl egyetemben, órótkőn ór. peké, Amen, Azonrol