Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

isteniidiczeaetec . CXXIIII é » Soha íjem ném látta , fúl es nem hallotta , cmbereknec ijiue gondolattya alt mej^ nem gondolhatta, melly nagy dkzóíegetaz Vr Iften Ijerzett az ótet íjeretóknec. El torit az Iften kónyw hullatafinkat, es el taj u aztattya mi tóíűnc mi keíerűfegűnkct, mert bánat nem iefjen faydalom fem leljen czac nagy diczófeg leljen. Holott vralkodic az Atya Vr Iften az ó áldott ditzó fjent fiaualaz mi Vrunc Chriftulfal, Íjent Lclec Iftenuel mind egy batalomual mind óróckón óróiké. MAS Mlckczzűnc mi kerefjryen nepee, hogy meg hallyunc teftúnfebé vétkűnknec, vy életet vifellyűnc hkűnknec, ki mulafát váriuc mi lelkűnkrec. A íjent iras vigafjtal bennünket, nc gyótóriűc íjúntelen teftűnket, ndiraíTuc vgy az halottakot, mint poganoc regen poganokat. Hidgyűc lefuft erettűnc hogy meg holt, fel tanaadott vgy mint meg monta volt, azon kepí ij peH