Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

'A I1SNTI6YHAZ1AH VALÓ

1 Siralmat moft mi nekűnc mind holt/glá hágvanac, edes inagzatínktol mikor el RakaRtánac, hasas táríainktcl hogy cIRakafjtánac bár élntlnc fe hadaánac. Mitt teflj Vram Iften fiaidnac éltéuel, házas tár. fainknac meg fertezett teftiuel, ha né marad egyát az Iftefiec lelke az fertezett lclcckcl. Sároc vagyunc Vram veled nem pőrőlhetűnc» te Rolgaid létlén czac feiét keily haytanunc, keferedet Rűből az mit moftan Rolune, meg boczaC (ad minekűnc. Az kegyetlen nemzet lam el akar fogyatni, illf febes haragiát azért kezdi mutatni, ideié lefceq márnekedis Vr Iften , mi raytune könyörülni. Azért álly bofljűt már nagy nyomoruíagink6« az pq^anoc kőzött hallatlan vndokiadon , illy nagy dihőíféguel ne vegye hatalmat, az KcrcRtyén nemzeten Ne mondbaílac nekűnc nints Iftenánc lém hű. tánc , ne mondgyác Remünkben nem fegit-meg Iftenánc , mert tiíjtéflcgcdnec nagy gyalázattyara fogeUú áz mi kárunc. Az poganoc minket te eretted kergetnec, az KcrcRtyen hitért Rent igédért űldőzaec, azért iga z