Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI DICZERETEC» CXVIlí Fngedgyc Atya Fiu Ijent Lelec, hogy vigafljanac minden betegec , az ezer őtfcaz negyuen cljtendőc, fcűlctet vtán kic neuezendőc. VALAT1T Z GIoT{Gl ENEf^E MeIly a Kjrtfíiyen 1{jboc f\onyórgeftnec fornuu , Notaia

t egyic , Abigatl em kente mt/aJiaia. Ram benned még az en remeníegem, minem tellyelléguel el fogyot hitem, noha - moftis oftorodat fjenuedem , vgyan te vagy azért az cn Iftenem . Panafiolkodafom femmi nints nekem , en Istenem mert vétkeztem ellened, azért az mitream boczat fclíéged , el kelly tűrnöm mert érdemlcttem tőled. Az te io voltodat hozzam foc keppen, meg ielentéd ez főidőn életemben , de nem tudam tőled venni io neuen, Azért adal büntetni pogány kézben. Látuin Vram hozzám nagy io voltadat, noha ream boczátrad oftorodat, meg akarf; tartani engem íjolgadat, hadd kezdgyem cl immár imadíagomac» g iiij Aldot