Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI DICZERETEC. XI Dgyunc halit minyaian, az Atya VR Iftennec, es mondgyunc ditzerctet mint tetemtő Iftcnűnknec, ki óljucgyűytőtt moft minket, hogy ünnepet íjentellyunc, es íjent Igeieuei éllyűnc. Kegyelmes Atya Iften, te vagy VR mindeneken , ki meg ielentéd magad, íjent Jgedben irt ez főidőn, es foc czoda tételidben, az te áldott fiadban, mi kegyes iduőzitőnkben. Legy keyelmes minekűncaz tc áldott fiadért,

1 az VR Ieíus Chriftufert, mi fjentfeges meg váltonkert , Es nc álly bofljut mi raytunc, az nagy hitetlcníegrtcc, fertelmes foc bűnéiért. De íjentelly meg bennünket, biry es fecjelly-' meg minket, geriezd fel mi lelkűnket cs az mi gyarló íjiűűnkct, hogy teged meg cf.nerhcíTűnc, legítfegűl Imvhaflunc, neked hálákot adhafiTunc Enni foc romlafokban es foc vér ontafokban, az kegyetlen őrdőgncc illyen nagy dihőftégeben, tarts meg az te taborodot, cs tc íjent egyházador, az te gyarló fiaidot. vilagoíits meg minket á íjent Lelec Iftenuel, hogy mindenkor tűntőklyéc bennunc az Euangclioin, es crőíits meg Vr 1 ften, az te áldott igedC ü) uel