Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A s t N T EÜ Y 11 A Z B A Ví VAtO F|^6uett vala ncpnec fokfaga Chriílufnaf C7udait i mert foc kórokat őmeggyogyit vala. Mikoron azért Vrunc az népncc fokíagát meg látá, ottan fel mené az tábor hegyére. Es 5 le űluén az Apoftaloc menenec hozzaia, tanituán óket imezt mondgya vala. Bodogoc á kic lelki íjegenyec í;űból kőnyórógnec, mert az mennyorhag adatic azoknac. Bodogoc az kic kegyes eniberec es nem haborognac. Mert óc ez főidőn őrőkfeget birnac. Bodogocá kic íiruán bankodnac, es károkat valnac , mert óc lUentől meg vigaíjraltatnac. Bodogoc á kic az igaíTagot ehczic £omiuhozá zác, mert óc Iftctuól mc| elbgítetncc. Bodogoc azoc , kic ir^altMaífoc mafon kónyórűlnec. irgalmaflagot mert Illentől nyerncc. Bodogoc á kic tifjta íjinűek hátból meg tiíjtultác, mert meg címerucn* az lftentőclattyác, \ Bodogoc á kic bekefeg f; erzócL mert 5c hiuattatnac, az igaz hutben iften fiAinac. Bodogoc á kic az igaíTagert űldózcft fjen-' uednec