Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. II.

ÍNBtlESlC. CCCXLVI menn^nc, es mind el vejjnénc.­Az rni atyainc v^tkeztec ellened* mi-es foc bűnnel karomlotcunc teged. De bűneinket te meg engedheted es el veheted. Ne geriedgyen fel haragod ellenflnc* te jjrnyed elől hogy mind el ne veíf'flnc, az te neuederc legy kegyelmes nekűnc, mi io Iftenűnc. Soc ideie mar hogy nyomorgatta­tunk ve|5edelműnkben igen el farad­tunc> Azért VR Iften czac te tőled várunc, kőnyőrftlly raytunc. Halgaís meg minket kegyelmes ífte­nftnc. mert fegítfeget czac tetőled ké­rünk nintfen egyebnec kinec efedez­nűnc,es remenkednűnc: Boczafd meg bűn^c az te feregednec, xxx iij ved-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents