Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. II.

RE ÖVE TI ESDELLESTI Mert velíínc ö lakozo Iftenn^ Un Nem czac ereiét onta ö á tettbe* De vgyan magaft a tefthez ko't^, Mert nemldn elágaz egy terme jetben^ Hogy vaitfag leheífen czac emberfőbenlftent es embert kelle d jue hozni, Hat k^t terme jetnec kelletec lenni. Szamtalan es veghetetlen füzct^ft. Kelletne Chriftuínac tenni a bunerq ; Ezért ldri ő ember es bizony Itten: | Mert k^c terme jetet az valcfag kenam Rabfagunkboles az mi bűneinkből* Meg jabadita Chnftus az halaitól. Az o jülerefe lön ti jtakgunc* Itten iojagiual gazdagulafunc. Ezldn az megigert mag Abrahamnac, Ez lön az Mefllas fia Dauidnac. Balaamnac czillaga es nagy Prophcta, Ez [378]