Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.
eneklesec* XXXV a^ emberi nemzettel Való joc io tetemcnyirol gondol* foJtiáa, hala adajjal maga/siallya inét. Domine domirm nojier <fc, R Iften mi Vrunc , melly igen czudalatos á te neucd mind az cgej} földein: ki á te diezdfegedet azegeknec fölette hely* h őztecteJ. A kifded gyermeczkeknec es"a czeczenföknec (jaiokbolfondalcadaz eröffeget a te ellenfegidert: bogy le vernéd az clienfegeces a bolízu alloc« Míkoron latom a te egeidet /a te vyaidnac czinalmanyat : az holdot es czillagokat, mcllyeket czinaltal. Miczoda az halandó ember , hogy meg emidkezdi rola : es az embernec fia,hogy meg latogatod dcet # K iij Mert [85]
/
