Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

f ttil-K-L E S £ C.' XXIIII NEGÍEViC VSALMVS. foóny'órgótt Va/a immár annac elotteis Vauid fonna , k'nttefoiuet l/J-n agó font Lclkeucl mégis barátit ott a vju: Jnn.tc < kaeit fintc Vgy dkgkfdic agljhn tttc Vele Való let, m ; es Jegitfigcuel, mintha fon minden tlleiif-git kezek adta Volna , cs minden gondgyat cgac ag Ijlewiec 10 voltara biggt. Mellyel minden emberna pcIJat ad, Mit ke ily cg-U fednid gono/S forentjel en, m k u minden jelól meg foru'unc, Tudni illic, ag V^ jfoinec igeretiról kel!) gondolkodnám, Mert (gac ag b',gt >t bennünket d meg fialadulafnac remenjtgtuel, es ' aggal d paiffj ke Ily minden ki/erteteknec.habiaitd

i iittttniím,. Ikoron kialtlac halgalfmeg en

1* gemet en igaíTagomnac Iítene

: az en keferüfegemben tagulaft ttil ennekem, kdnyórülly en raytam es halgaíd meg az en kcinyo'rgefemct. Tű-hatalmas emberec mig űgyekeztóc az en tij}teflegemncc gyalazattya* ra: Hiwfagot j^erecttic cs hazngfagot löercftticr G "íj Tud* [63]