Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

XI 6 V I l I, teremtottél, az igaz hűtnec altala iduozitőttél: Es kcríinc tegedet á te fjent fiadnac érdemeiért, Tarts meg minket ez vtolío veíjcdclmcs ődőben, Otalmazd megá te Anyafientegyházadat á kűs haioczkaban, őrizzed á te iuhaidat a pufjtaban, parantfolly á foc felől rcancfuuoíjeleknec, hogy meg czendefjüllyenec nagy hatalmaddal : Hogy halhaíTuc á te íjent

4 igedet czendefícguel , es ifmerhcíTilc Atyai fjorgalmatos gond vifdéfedet igaz hütuel, es mindenektől való meg fiabadulafunkat várhad fuc erős remenféguel, A mi Vrunc IE S V S C H RIS T V Snac altala öea <BENEVICAMYS d Magnt Vcus NOtaiara GrE^ME^EC, IEfusCliriftus kit az Atya valtíágunk ra el eredte: Kerünc teged legy lonc j^ent Atyadnac előtte. CHOí^YS. Atya, Fiu es $enc Lelec tellyes J^ent Haromfag egy Iften: Lakozzec mi jeliünkben , mind oYo'cken oYöcke. KEDE1Í