Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. I.

¥ 1 I V f I í 1 fcmmíbő! tcremtőttel cs nagy irgalmaílagodbolIrt •rőc vef;edclemtőlis meg fjabaditottal.Annac fvlette mint iuhaidat, az. Euangeliomnackiés mezéien legeltettz , ónflj, otalma(Tj es igazgatrz: Kőnyőrgűncteneked> Adgyad hogy valóba elmerhelíuc es bőczűlhefluc é te mi velűnc rótt nagy irgnlmalíhgodat, es ne keménítfuc meg ijitíanket á te fjozatodra, mint az ó Tőrueny-beli Atyác á pufjtaban, (Kic noha lattaces ertottéc á teczudalatos dolgaidat es akaratodat, de mégis vakmcrő-kcppcii mentenec A bűnre te ellened. ) Hanem tedd engedehncíic á mi (jiűűnketji te akaratodhoz. Hogy á te vtaidac meg címemen, igaz hűtből való engcdelmcfiéguel iárhaííunc te előtted, es fjent fiadért be mehehúnc á te •rőcké valj nyugodalmadba. Kiélíj cs vralkodol á te kent fiaddal cs á Jent Lelcckcl egyetembe, mind 4rócké

> Amek. VEVT> ES2EVVE. A T/almufokbol Való Imadfagokat nem az okatrt irtáé le ide, hogy d l\tréfítytm Gyiiltkegetben d MiniJIernec mindenic Tjalmus Vtan Való Jmadfagot d T/almufJal egyed tembe azontúl el {ellyene mondani.Hanem jó képpé azért, hoi)i legyen ag egyigyü Kyreptyen jityafiaknac Valami ptldaioc, mimodon kelljen gondolkodnioc tt imadkogmoe e mofljj [24]