Fülep Lajos levelezése VII.

A levelekben leggyakrabban előforduló személyek

a lap 1956-os megszűnése után szabadfoglalkozású alkotóként élt, majd 1959-től haláláig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. Emellett 1973-tól a Somogy c. folyóirat rovatvezetője, 1983-tól a Kortárs szerkesztője, 1981-1996 között az írószövetség alelnöke volt. Diákkora óta írt naplójából adta ki Ezer este Fülep Lajossal I—II. c. müvét. Bp. 1986. Magvető. Számos versében szólt FL-ról. Külön említést érdemel a Kettős requiem Bp. 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó c. kötete FL és Colin Mason halála keltette gyászáról. FL halálának híre Londonban, Colin Masonnál érte Fodor Andrást. GÁL ISTVÁN (1912—1982) irodalomtörténész, szerkesztő, könyvtáros. 1934-ben az Apolló c. folyóirat egyik alapítója, az 1940-es években a Külügyminisztérium Kulturális osztályán dolgozott, 1946-47-ben az Országos Könyvtári Központ vezetője, 1948-1972 között a Brit Nagykövetségen fordító, kulturális tanácsadó és könyvtáros. FL-t gimnazista korában ismerte meg, amikor bejárta a Dunántúlt. Kapcsolatuk a Válasz szerkesztése idején felújult, s FL haláláig tartott. Gál István gyakran emlegette és leírta, milyen fontosak voltak számára FL-nak az angol irodalommal kapcsolatos útmutatásai. Tanulmányait, amelyek az angol-magyar kulturális kapcsolatokkal foglalkoznak elsősorban, dedikálva élete végéig elküldte FL-nak. Vele kapcsolatos emlékeit tanulmányban örökítette meg. KÁROLYI AMY (1909-2003) költő, műfordító. FL 1947-ben ismerte meg, amikor Weöres Sándor felesége lett. 1948 elején néhány hónapot együtt töltöttek Rómában. Károlyi Amy Weöres legtöbb FL-nak írt leveléhez kiegészítő sorokat írt, olykor külön is, verseket, műfordításokat küldött neki, s tanácsot kért megjelenendő kötete összeállításához. A legfőbb kapocs köztük Emily Dickinson költészete volt. Károlyi Amy két kiadásban megjelent, Emily Dickonson-fordításait tartalmazó kötetében közölt tanulmányában felidézte FL szerepét a kötet létrejöttében. FL halála után „Gyászbeszéd helyett" c. versével búcsúzott tőle. (-talan, telen. Bp. 1972. Magvető, 209-210.) LŐRINCZ ERNŐ (1914—2005) a kolozsvári egyetemen filozófiát és művészettörténelmet hallgatott, majd 1942-ben ösztöndíjjal Budapestre került. Egy barátja révén megismerte FL Magyar művészet c. kötetét, amely nagy hatással volt rá. Elhatározta, hogy széles körben terjeszteni fogja FL nézeteit. Előadást tartott róla, majd müvei gyűjteményes kiadását tervezte, s e célból, FL hozzájárulásáért Zengővárkonyba utazott. A kötet a háborús események miatt nem jelent meg. Lőrincz ezután disszertációt kezdett írni FL-ról, de szovjet hadifogságba hurcolták, ahonnan 1948 őszén tért haza. FL ezalatt folyamatos kapcsolatban volt Lőrincz feleségével, amikor Lőrincz hazaérkezett, próbált neki segíteni elhelyezkedésében. FL haláláig Lőrincz volt fő hazai könyvbeszerzője, s ő vitte piacra azokat a könyveket, amelyektől FL megvált. FL könyvtárának hozzá került dedikált köteteit a Könyvértékesítö Vállalat 1987. XI. 20-i III. antikvár könyvaukcióján bocsátotta áruba. (Aukciókatalógus 485-789. tétel, 104-162.) A katalógus a könyvek bibliográfiai leírása mellett a dedikációk szövegét is tartalmazza. Lőrincz Ernőnek számos FL-ról szóló írása jelent meg folyóiratokban vagy önállóan. 663