Fülep Lajos levelezése VII.

A levelekben leggyakrabban előforduló személyek

A LEVELEKBEN LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ SZEMÉLYEK BENEY (leánykori nevén Gazda) ZSUZSA (1930-2006) költő, író orvos. Tüdőgyógyász­ként dolgozott, 1987-i nyugdíjba menetele után is folytatta orvosi munkáját. 1993-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa fokozatot. 1990-től előadott a pécsi, majd a miskolci egyetem bölcsészkarán, 1999-2000 között egyetemi tanári rangban. Miskolcról nyugalomba menve óraadó tanár lett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétikai tan­székén egészen a halálát megelőző szemeszter végéig. Versei, tanulmányai viszonylag későn kezdtek megjelenni folyóiratokban (Vigilia, Je­lenkor), kötetben először a Költők egymás közt. Bp. 1969. Szépirodalmi Kiadónál jelentek meg, több más költővel közös kötetben. Ezután egymást követték vers-, gyermekvers-, re­gény- és esszékötetei. FL figyelmét a Vigiliában 1958-ban megjelent A hallgatás tornya. (Jegyzetek Weöres Sándor költészetéről) c. tanulmánya, majd néhány 1960-ban, ugyancsak a Vigiliában meg­jelent verse keltette fel. Első személyes találkozásukra 1960. VIII. 18-án került sor a Szé­her úton, amelyet rendszeres találkozások követtek. I960. Xl-től férje, Beney László or­vos-biokémikus is csatlakozott, ö is állandóan résztvett a sétákon 1966-ban bekövetkezett tragikus haláláig. FL hívta fel Weöres Sándor figyelmét Beney Zsuzsa verseire, aki elolvasásuk után verssel üdvözölte a költőnőt. FL-nál került sor személyes megismerkedésükre, majd Weöres Sándor mutatta be Beney Zsuzsa költészetét a Költők egymás közt c. említett kö­tetben. Beney Zsuzsa kéziratos verseit, műfordításai és tanulmányait gyakran elküldte FL-nak. A rendszeres személyes találkozásokat utóbb kisfia, Péter születéséből eredő kompliká­ciók szüneteltették, majd a gyermek hirtelen halála után Beney Zsuzsa félévre Izraelbe utazott rokonokhoz. Távolléte alatt rendszeresen levelezett FL-sal, aki alkotó munkára biztatva próbált erőt önteni belé. Kapcsolatuk FL haláláig tartott. BOGNÁR JÁNOSNÉ HENCZ-KIRÁLY ÉVA (1915-1995) pécsváradi születésű, házas­sága révén a Zengővárkonyban gazdálkodó, fürészmalom-tulajdonos, kovács mester fele­ségeként lett FL egyházközségének tagjává. Második gyermekük, Éva Zsuzsannának FL és felesége lettek a keresztszülei. FL Budapestre kerülése után rögtön levelezni kezdett Bognárékkal. Mindnyájukat na­gyon szerette, leveleit azonban elsősorban komaasszonyának címezte, élete későbbi éveiben egyre sűrűbben írt neki. Valahányszor Zengővárkonyba ment, meglátogatta Bognárékat, könyveket küldött komaasszonyának és keresztlányának, aki szerint legnehezebb helyze­tükben, amikor kulákká nyilvánították őket, anyagilag is támogatta őket. Bognárék segí­tettek FL háztartásának Zengővárkonyban beszerezhető élelemmel, gyümölccsel ellátásában és minden ősszel gesztenye-ajándékkal kedveskedtek neki. Bognárné szívesen és nagy tehetséggel készített húsvéti hímes tojásokat hagyományos és önmaga-kitalálta mintákkal, s FL-nak is küldött belőlük. A 2000-ben létesített Míves 661

Next

/
Thumbnails
Contents