Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

Címzés: Professor Charles de Tolnay USA Princeton NJ 14, Murray Place Feladó (bélyegző:) Fülep Lajos Budapest IL, Széftér út 22 (kézzel:) Hungary Kedves barátom, hetekkel ezelőtt megérkezett cikkecskéje arról a kontár Maulbertschről (csodálom Magát, hogy még ilyesmire is talál időt), három napja meg az Aperçu különyomat stb.. másnap pedig a cédulaértesítés, amelyet nehezen tudtam kibetűzni, végülis megértettem, hogy valami Magától származó küldeményről van szó 49 $ értékben - még nem váltottam ki, mert egy kicsit megfáztam és nem járok ki, mindenesetre köszönöm a jószándékot, ugyanakkor nagyon helytelenítem magát a tényt. Mi a csoda indította erre? Anyagiakkal bőven el vagyok látva, annyira, hogy másokon is tudok segíteni, felesleges tehát vizet hordani a Dunába - egyetlen dolog hiányzik, amit nehéz megszereznem, ez pedig a könyvek, de ezzel a kapott szelvénnyel nem tudok könyvet venni. És most visszatérek az Aperçu-hôz. Erényeiről nem beszélek. Temiészetesen vannak. Az azonban nem természetes, hogy az, akivel nagyokat sétáltam és együtt úsztam a Dunában, művészeknek tekint olyanokat, mint Léger és Chagall, az előbbi valóságos idióta a kályhacsöveivel, az utóbbi pedig a málnaszörpös mocsokkal, a Gartenlaube és Peske Géza epigonja. Elég elkeserítő, hogy Burckhardt és Wölfflin úgy beszélt Böcklinről, ahogyan, de velük nem sétáltam együtt. De Maga, Maga! Az ilyesmi az igazi hozzáértés mértéke és próbája. Megrendültem. Kb. tíz napja küldtem Magának egy most megjelent könyvet (az Akadémia útján. - ez a küldés egyetlen módja): Horvátit Zoltán Magyar századforduló, gondolván, hogy a téma miatt érdekelheti, minthogy élete első szakaszát érinti, különben nem sokat ér. És erről a könyvről jut eszembe, hogy évekkel ezelőtt elküldte annak a cikknek a másolatát, amelyet akkor írtam, amikor Magát, szegényt, kicsapták az iskolából - akkor kértem Szabó Ervin leveléről is másolatot, de még csak nem is válaszolt rá. Nem küldhetné el végre? Érdemes volna publikálni. Ha Horváth könyve megérkezik, küldjön egy sort. Egyébként semmi újság. De miért nem jön? Öleli Lodovico Tolnay válasza nem maradt fenn. 1 Tolnay: Ein unbekanntes Frühwerk des Franz Anton Maulbertsch. = Festschrift Hans R. Hahnloser. Basel, [1961.] (397^404.) A különnyomatnak nincs önálló címlapja, a cím fölött: „Lodoviconak - a régi érzésekkel Carlo. 1961. Sept." A Maulbertsch-cikk történetét Sárközi Mátyás: Levelek Zugligetből. Bp. 2003. Kortárs kiadó (117-118.) mondja el: „[Szabó Zoltán londoni] szobájában mindig megragadott [...] a kerevet fölött függő barokk festmény, gazdag arany keretben. Mint meséli, a minap náluk vendégeskedett a Columbia Egyetem művészettörténet-professzora, Tolnay Károly, és egy pillantás alatt megállapította, hogy a kép eredeti Maulbertsch. - Ezen a képen házat vehetsz - mondta Tolnay, s ezzel bolhát ültetett Zoltán fűiébe. Megállapodtak, hogy a professzor tanulmányt ír a festményről egy amerikai szakfolyóiratba, részletezi, hogyan ékesítette hajdan a Károlyiak palotájának falát, majd e pedigrével felszerelve ajánlják fel annak a New York-i gyűjtőnek, aki évek óta az európai barokkra specializál. Megadja a képért egy kisebb londoni ház árát. Zoltán a Temze partján, a folyó felső folyásánál, a Kew botanikus kert táján látott kedves kis házakat, az egyiket megvenné, szépen berendezné, és kiadná valamiféle időlegesen Londonban dolgozó amerikai üzletembernek. A baj csak az, hogy a Maulbertsch tulajdonképpen Judit tulajdona. s ő nehezen válik meg a régi családi értéktől. Hiszen a Károlyi-vagyont már Magyarországon elkobozták az apjától, s a maradékból szinte semmi se került ki nyugatra." Tolnay tanulmánya végül nem amerikai szaklapban, hanem a Hahnloser-Festschriftben jelent meg, s az utolsó sorokban Tolnay utal közös tanulmányaikra Dvoráknál és Schlossemél. Témaválasztását is ezzel a ténnyel indokolja. A tanulmány 1. sz. jegyzetéből kiderül, hogy a kép „Gräfin J. K. London" tulajdona (Károlyi Judit), akihez nagyapja, Andrássy Gyula örökségéből került. A festmény reprodukciója alatt 57