Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

Ez a levél dokumentum fontosságú, mert a mindennapi gyakorlati életben vannak fon­tos és nem fontos ügyek, de a valóságban minden fontos, mert minden symptoma vagy chiffre, magát az egész valóságot revelálja. Nem sértem meg azzal, hogy ezt éppen Magá­nak magyarázzam, akiről éppen én állapítottam meg a szociológiai érzéket, röviden csak annyit mondok, hogy ebből a jelentéktelen ügyről írt typikus válaszból elindulva az egész társadalmi valóságot úgy ki lehetne gombolyítani, kötetek telnének ki belőle. Nagyon itt volna már az ideje, hogy valaki meg is írja, de ember kellene hozzá. Én csak a külön speciális groteszkségére, abszurditására mondok néhány szót. A levél szerint „az eredményes hibaelhárítást korábban az a körülmény hátráltatta, hogy pl. a ju­nius hó 18-án..." Tehát 1970. év hatodik hónapjában. Ugyanebben az évben előzőleg volt még öt hónap, és 1970 előtt még 1969, 1968, 1967, 1966. év, mert ez a miseria ötödik éve tart, és minden év minden hónapjában 1-2-3 szerelő járt nálam, számítsunk átlagban 2-őt, az összesen 106 kiszállás, soha egyiket se panaszolta senki (volt olyan év, hogy egy sze­relőnek rendszeres havi fizetést adtam azért, hogy hetenként jöjjön és telefonálva is kont­rollálja a vonalat; de a többi is mindig kapott 20 f[orint]-ot) - és egytől-egyig mind meg­állapította, hogy a hiba nem nálam van, hanem a központban vagy a vonalban, semmi értelme, hogy ők kijöttek, de hát küldték őket. Ez tehát nem mint Maga írja VII. 7,-i leve­lében, „laikus véleményünk", hanem a szakember szakvéleménye. A hivatalos levél szerint viszont ajunius 18-i állítólagos be-nem-bocsátás hátráltatta az „eredményes hibaelhárítást"­vagyis visszahatott négy és félévre! Nem folytatom, nem pocsékolom egyikünk idejét se ilyen stupiditás analysisének írására­olvasására. Ellenben teljes felelősséggel mondom, ha még nem válaszolt, kérem, írja meg, hogy le­velének tartalmát közölte a „fél"-lel, s az azt mondta, megtévesztették, hamisan informál­ták, ez a „fél" pedig sohase mond valótlant. Ez a „megtévesztettség" persze nem mentség, mert aki képes egyoldalú információk alapján elhinni, hogy magamfajta ember élete négy és fél évének jóformán minden napján sok időt áldoz a neki nélkülözhetetlen telefon megjavításának sürgetésére, s amikor javítanák, „hátráltatja vagy zavarja" - az ilyenre ment­ség nincsen. Hogy ez és a contextusa mi, megint csak azt mondhatom, nem egy levél té­mája. Axiomatikusán azonban összefoglalható: Nicht der Mörder, der Ermordete ist schul­dig. 3 Sok évtized tanítja változó tartalommal és változó aktív és pásszív szereplőkkel. Ismételt hálás köszönettel és meleg üdvözlettel [Fülep Lajos] MTAKK Ms 4588/282. Autográf fogalmazvány. Budapestre írt levél. 1 Mindkét levél summáját Id. a 3212/1. jegyzetben. 2 A Telefon Vállalat vezérigazgató helyettese. Levele nem maradt fenn. Ld. 3212/1. 3 Franz Werfel 1920-ban írt regényének címe: Nem a gyilkos, a meggyilkolt a vétkes. 572

Next

/
Thumbnails
Contents