Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

tam, recept se kellett hozzá, kiadták anélkül is. - Ami a susztert illeti: én már nagyon régóta nem viselek cipőt, csak szandált' - lábam ujja teljesen szabadon - széles, nagy vastag talp, krepp (nyers gumi) borítással - télen is: vastag gyapjú meleg harisnya, máskor vékony harisnya vagy semmi - hogy a vastagabb harisnya is elférjen, háromféle szandálom van. Valamikor cipőt is, aztán szandált is, úgy csináltattam, hogy kartonra léptem, a lábam körülrajzoltam, a rajzot kedvem szerint bővítettem, kivágtam, a suszter kezébe adtam, hogy tegye rá a talpbörre, vágja ki hajszálnyira, mert ha a talp nem tökéletesen azonos vele, a cipőt vagy szandált nem veszem át. Lábam ujjai ezért olyanok, mint a kezeimé. - Susztert kettőt tudok: 1) Czétényi József, Váczi u. 44. 1. telef.[on] 383-233; személyesen nem ismerem, évekkel ezelőtt nagy cikk magasztalta az újságban; 2) Gyimesi Miklós XII. Alkotás u. 9. bejárat Ráth Gy.förgy] u.[tca] felől, te!ef.[on] 156-559. Régóta dolgozik nekem, nehezen vállal, mert túl sok a munkája, de ha rám hivatkozik, vállalni fogja. Okvetlenül telefonálni előbb, mert esetleg nincs ott. (Anyagért megy.) Orthoped. Szíves üdvözlettel Fülep Lajos A helynév a feladó alapján. Magántulajdonban. Kézírás postai levelezőlapon. Címzés: Dr. Gál István úrnak H Városház u. 16. félem. Feladó (bélyegző:) Fülep Lajos Budapest II., Széher út 22 1 Ld. 3171. és 3182. sz. 2 Ld. még 3325. sz. 3185. RÉVÉSZNÉ ALEXANDER MAGDA - FÜLEP LAJOSNAK Hága, 1970. 11. 24. Kedves barátom! nem tudom az vagy-e még, mert hosszú pesti tartózkodásom alatt kissé idegenül és közömbösen viselkedtél velem,

1 a mi rosszul esett. Tudom, nem voltál jó állapotban, és az idő is ellenünk volt, de mégis mást képzeltem. Most főleg azért írok, mert bár telefonon gratuláltam születésnapodra, és a legjobbakat kívántam, most sok ujabb megrázkódtatás és engem eléggé megviselő változás után, mégis újra meg akarom ezt tenni. Tudod hogy közben nagyon kedves unokafívérem Rényi Alfréd" is meghalt, a felesége halála is megviselt, mert nagyon szerettem őket, de ez már egy görög tragédiára emlékeztet, ahogy egész családom itt és Amerikában is kihalt! És én - mint öreg fa e mellett szenvedek az „átültetés"-től. Szép - (igen kis) lakásom bár meleg fészek, egyetlen kis családom, egyetlen lányom,

3 bár messzebb lakom, mint eddig, - de elég közel lakik. De ez a furcsa „új élet" mégis magányt és idegenséget jelent, sok idegen ember között mégis kolostor-hotel-szeríi magányosságot. Amellett itt irritálóan sok a dúsgazdag, közömbös, materiális életben feloldódott - nem szellemi munkát végző ember, akikkel szinte semmi kontaktusom nincs és 543