Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

lett. A pusztulásnak annyi évig látott fájdalmas emléke, egy összeroskadt törmelékkupac látványa után önmagában véve az, hogy ismét ott emelkedik a városkép gyújtópontjában - megújult alakban és rendeltetéssel - nagy öröm lehet mindenkinek." - FL pedig, aki a Duna-parti panorámát „hazugnak, kulisszaszerűnek" tartotta, vitáik során is kijelentette: „Tudod, hogy én ebben nem alkuszom." (Granasztói Pál: Itthon éltem. Bp. 1971. Szépirodalmi Könyvkiadó 338.) Az előbbiekből kitetszik, hogy már a szakítás előtt sem volt minden rendben köztük. FL úgy érezte, Granasztói nem értette meg, amit a művészetről elmondott neki, Granasztói pedig olyan sérelmet dajkált magában, amely feltehetően meg sem történt. Alapvető ellentétüket jól jellemzik az életszemléletük különbözőségét tükröző szavak. Granasztói így írt önmagáról: „Az a törekvés [élt bennem], hogy szeressem ezt a várost és jól érezzem magamat itt." (59.) FL ezzel szemben élete utolsó esztendejében - éppen Granasztói pécsi rokona. Fischer Béla özvegyének írta a következőket: „Ez a világ nekem nemcsak idegen, permanens iszonyat." (Ld. 3165. sz.) Torzított Granasztói emlékezete, amikor a szakítás után úgy látta, ő „hagyta el" FL-t. Sokáig szenvedett a barátság elvesztése miatt, s közeli barátai ezt jól tudták. A hatvanas években szombatonként a déli órákban rendszeresen összejött a Greshamben Genthon István baráti köre: Dercsényi Dezső, Granasztói Pál, Györffy György, Kampis Antal. Medveczky Jenő, Mihalik Sándor, Tarr László és mások. Genthon meghívására csatlakozott a társasághoz Fülöp Géza, aki ekkor az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségében dolgozott, s ott barátságot kötött Genthon Istvánnal, a készülő Művészeti Lexikon egyik szerkesztőjével. Bár jóval fiatalabb volt mindnyájuknál, éveken át rendszeresen eljárt közéjük, egy ideig még Genthon halála után is. Egy alkalommal - Granasztói távollétében - Genthon, tudva, hogy rendszeresen látogatjuk FL-t, megkérte Fülöp Gézát, járjunk közbe, hogy FL fogadja vissza barátságába Granasztóit, aki rettenetesen fájlalja kirekesztettségét és FL barátságának elvesztését. „Még belehal, - nem Fülep, hanem Granasztói" - mondta Genthon sajátos stílusában. A kérés közvetítése rám hárult, s egy négyszemközti találkozás alkalmával elmondtam FL-nak. O végighallgatott, s azt válaszolta, nem teheti meg, neki a vár kupolájának megítélése exisztenciálisan fontos; nem tudja, és nem is akarja „megszokni". Következő találkozásunkkor minden magyarázat nélkül átadott egy nagy értékű művészeti albumot. Mivel korábban már két hasonló alkalommal, mások ügyében - eredménytelenül - közbenjárva, ajándékot kaptam tőle, megfogadtam, hogy soha, senki érdekében sem fogok többet szólni. Granasztói bizonyára sose értesült Genthon békítési próbálkozásairól. ' Fülep Lajos: Magyar művészet. Bp. 1923. Athenaeum. Gondolat és írás I. 2 Fülep Lajos: Rembrandt és korunk. = Magyar Tudomány, 1956. I. évf. 7-12. 341-359. Klny. is. 3 Fülep Lajos: Izsó Miklós. = Műv. tört. Ért. 1953. 1-2. sz. 13-21. Klny. is. 4 Talán az 1960-ban magyarul is megjelent A modem művészet bálványai c. könyvre utal. 3 A Magyar művészet-beli Lechner-méltatásról van szó. 6 Vilt Tibor ( 1905-1983) szobrász. 7 A napló Múló világom (Napló) címmel jelent meg. Bp. 1970. Magvető. * A Múló világom-ban Granasztói együtt említi FL és Kassák Lajos hatását: „Bátorítása, elismerése irodalmi munkámat illetően ez években - miként Kassáké - különben is nagyon fontos volt." A szöveg alatt a következő jegyzet olvasható: „E nagy figurákról szeretnék egyszer külön írni, megemlékezni. Készülődnöm kell hozzá, távlatot kapni..." (332.) A tervezett könyv az Alakok, álmok. Bp. 1974. Szépirodalmi Könyvkiadó lett. 9 A Vallomás és búcsú 1. és 2. kiadásának dedikációját ld. feljebb. 1

0 Granasztói Pál: Apám élete c. önéletrajzi írásában szól orvosprofesszor apja képeiről, amelyek többnyire betegeitől származó ajándékok voltak. " A Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájának III. ciklusában FL 1958. XI. 14-én adott elő A huszadik század művészetének néhány kérdése címmel. 49