Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

1950-1970 között az ELTE francia nyelv és irodalom professzora volt. FL pedig 1951-1960 között a művészettörténet egyetemi tanára, ekkor egy karhoz tartoztak. Kapcsolatukról Gyergyai Jegyzetek Fülep Lajosról címmel írt a Kritika 1974. 12. évf. 9. sz. 18. 2493. FÜLEP LAJOS - BENKE VALÉRIÁNAK Bp. 1961. I. 17. Benke Valéria művelődési miniszter elvtársnak Budapest Tisztelettel bejelentem és kérem az alább megírtakat: F.[olyó] évi január hó 1-től kezdődőleg saját kérésemre nyugállományba helyeztettem.

1 Az SzTK

: vonatkozó B11-14600/12. sz. irata szerint 1929. január 1-től számítják a szolgálati időt és ennek megfelelően teljes nyugdíjat folyósítanak a megillető nyugdíj kiegészítéssel. Kérésem arra irányul, hogy nekem u. n. kiemelt nyugdíjat megállapítani méltóztassék. Ennek a kérésnek megokolására röviden közlök néhány adatot: 77. évemben vagyok, hivatalosan 1914-től elismert szolgálati idővel, amely éven a fővároshoz a művészeti ügyek referensévé neveztek ki. Az előző években a háború kezdetéig külföldön éltem, 1907-1914-ben Itáliában. Ismert külföldi kapcsolataim (nagyon jó barátom és mindenben készséges segítőm volt Giovanni Amendola, a későbbi miniszter, akit a fasiszták 1925-ben agyonvertek, Giorgio Amendola, az olasz kommunista párt titkárának apja), és baloldali beállítottságom következtében a Károlyi-kormány teljhatalmú kormánybiztosként kiküldött Fiúméba az ottani sok ezernyi magyarság helyzetének és sorsának rendezésére azzal, hogy ha ott a dolgom elvégzem és módot tudok rá találni, menjek tovább Rómába (még csak fegyverszüneti állapotban voltunk, annak is a legkezdetén) menteni, ami még menthető. A fiumei magyarság ügyében az ottani Nemzeti Tanáccsal szerződést kötöttem, amely becikkelyeztetett, vitás esetekben döntő érvényességű, nem egyszer idézett alapokmány volt. Római utam sikerét itthon hangsúlyozottan elismerték. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején egyetemi rendes tanárrá neveztek ki a budapesti Tudományegyetemre, a Tanácsköztársaság bukása után állásomtól azonnal megfosztottak. Pesten a zaklatás és a megélhetés gondjai miatt sokáig nem maradhatván, vidékre mentem és néhány évi hányódás után egy kicsiny baranyai faluban ref.[ormátus] lelkészként éltem elvonultan. A pécsi egyetem néhány tanára tudomást szerezvén róla, hogy Pécs közelében lakom, indítványozta és sok akadályon át keresztül vitte magántanári kinevezésemet, ebben a minőségben tanítottam ott - voltak évek, amikor két tárgykörben is, a rendes tanár helyetteseként 1930—1940-ig, amikor Hóman

J a bölcsészeti kart szétszórva megszüntette. 1946 május havában a vallás és közokt.[atásügyi] miniszter 9.59/1945, M.[iniszter] E.[lnöki]rendelet 8.§-a alapján szolgálatba visszavett, a korábbi szolgálatban nem töltött időt beszámította, a magyar köztársaság elnöke pedig a miniszterelnök útján tett előterjesztésre 1946. évi július 12-én a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi nyilvános rendes tanári minőségben a IV. fizetési osztály 1. fokozatába kinevezett. (Erről a minisztérium 32