Fülep Lajos levelezése VII.

Levelek

A mindenségnek más értelme nincsen, első bunkótól végítéletiglen. mint hogy séta-utat leljen a lába. Jaj. mért vagyunk mi többiek, mi dőrék? hogy legyenek kik sétáján kísérjék, s kiket tanítson, bár úgyis hiába. II Hulljon füzér- és tulok-garmada, lába elé, tömjén mit dél terem, áldozat, égő, véres, vértelen: más Numen nem volt, nincs, nem lesz soha. Mióta lejt csillagfény harmata és míg kering az üres iveken: a többi fej mind elvetélt tetem, gyógyíthatatlan sötét mormota. Példátlan a fejlődés menetében: kigyúlt az Esz! s ezért csont-rejtekében minden higgadt agyat sérelem ért. butaságomból ácsolnék tutajt, min bolond szellőm ily létből kihajt, de ész hijján nem is tudom miért. (1966. III. 30.) [MTAKK Ms 4591/176.] „FL [...] levelet kapott Weöres Sanyitól, benne két szonett Fülep Lajoshoz. Nagyon sürgős volt a válasz, mert még aznap jelentkezett érte telefonon. - Megmondtam neki, nem tudom, mivel érdemeltem, hogy ilyen őrültnek láttass, mert hozzám képest Jupiter semmi, csak valahol hátul kullog... Ez már olyan, mint amikor a bolondokházában az egyik bolond azt írja: nem én vagyok a Napoleon, hanem ő! - Megkérdezte, mutathatja-e másnak? Ne! Közöltetheti? Nyugodtan, mert a lapot, amely ezt közli, azonnal bezúzzák." (Fodor: Ezer este... II. 437.) Utóbb, 1966. Vili. 12-i keltezéssel Fodor András a következőket jegyzi fel: „Sanyi töredelmesen bevallja, Fülepnél eljátszotta a becsületét a legutóbb róla írt szonettekkel. Pedig ő csak kísérletezett, nem akart megjelenést. Engesztelésül most az Alfóldbeli „Himnuszt" küldeti velem." (Uo. II. 454.) Az Alföld c. folyóirat 1966. XVIII. évf. 8. sz. 5-6. jelent meg a Himnusz Fülep Lajoshoz c. Weöres vers, más versek, fordítások és Károlyi Amy verseinek társaságában. (Ld. 2835/2.) 2840. ZÁDOR ANNA ÉS MARTYN FERENC - FÜLEP LAJOSNAK [Pécs, 1966.] III. 30. Nagyon kellemes baráti körből szeretettel üdvözli Zádor Anna Remélem, hogy rövidesen látni foglak, addig is régi jóbarátsággal 306