Fülep Lajos levelezése VII.

Bevezetés

Vele párhuzamosan kezdődött meg „Fülep Lajos levelezéséinek kiadása F. Csanak Dóra szerkesztésében. Az első levelezéskötet 1990-ben jelent meg, a következő kötetek megjelenési éve 1992., 1995., 1998., 2001., 2004. és végül a mostani VII. kötet, benne az 1961-1970 közötti levelekkel, valamint a függelékkel, amely a korábbi kötetek megjelenése óta előkerült leveleket tartalmazza. A VII. kötet életrajzilag és tartalmilag is osztatlan egész. Több oka van annak, hogy az utolsó tíz év levelezése ilyen mértékben megnövekedett: erre az évtizedre esik Fülep 80-ik születésnapja 1965-ben, és a 85-ik 1970-ben. Megemlékeznek róla a napilapok és néhány folyóirat is, így sokan tudomást szereztek róla régi barátai, ismerősei közül és többen felhasználták az alkalmat arra, hogy jókívánságaik mellett életjelt adjanak magukról, felújítsák kapcsolatukat s nem egyszer további leveleket is váltottak egymással. A levelek sokaságának másik fő oka az volt, hogy ezekben az években Fülep több nagy visszhangot keltett cikkel jelentkezett. Az első, a „Csontváryról - hangszalagon" c. pseudo-nyilatkozat a Kortárs c. folyóirat számára készült, 1963. év 9. számában, rövidített formában megjelent. A cikk nagy visszhangot keltett (15 levélben esik róla szó), s a tiltás ereje is maradandó volt, olyannyira, hogy amikor Fülep három év múlva újra szót akart emelni a Csontváry-képek mostoha kezelése és emiatt pusztulásuk veszélye miatt, Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője nem merte közölni a „Mit vétett Csontváry" c. cikket, s Fülep kérésére nagy mentegetőzés közepette visszaküldte neki. Ekkoriban publikált írásai közül a Magyar Nemzet 1969.1.-ban megjelent három részes „Ady éjszakái és éjszakája" c. emlékezés keltette a legszélesebb körű sikert. (21 levélben van róla szó.) A siker hatására Mihályfi újabb cikkeket kért, így jelent meg nem sokkal később a „Korner Éva Derkovits-könyvéről" 1969. III.-ban (6 levél), és a „Derkovits helye" 1969. IV-ban (7 levél). Fülep Lajos utolsó, életében megjelent írása „A könyv mestere. Kner Imre levelezése korának költőivel, íróival, művészeivel, tudósaival" c. levélválogatás kritikája a Magyar Nemzet 1970-es évfolyamában. Ennek a cikknek is volt visszhangja, bár szűkebb körben: a kötet szerkesztésében és a kiadásban érintettek, és a magát Kner Imre tanítványának valló Bródy Dóra reagált Fülep Lajos bírálatára. A levelezéskötet levélírói és címzettjei között szinte mindenki megtalálható Fülep barátai, ismerősei közül, aki megérte a hatvanas éveket. Régi ismerősei, barátai a korai pesti évekből, Párizsból és Firenzéből, Bajáról, Zengővárkonyból, Pécsről, utóbb az Eötvös Kollégiumból és a pesti egyetemekről. Művészek, tudósok, rokonok, tanítványok, a „pénteki társaság" régi és újonnan csatlakozott tagjai, valamint levéllel jelentkező fiatalok. A levelek sokféleségét lehetetlen röviden jellemezni, mégis említtessenek meg példaképpen néhányan azok közül, akik a legtöbb levelet írták és kapták ezekben az években. Weöres Sándor - gyakran Károlyi Amyval közösen - 68 levelet írt a kényszerű hallgatás, majd az újra megszólalás lehetőségének visszatérésekor. Szinte minden levélben készülő vagy tervezett műről van szó, sokszor magukat a verseket, fordításokat is mellékelte a levélhez, leginkább korai variánsaikat, tanácsot, kritikát kérve róluk. 27