Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

a rengeteg újság! Máskor egész évben se írtak ennyit, most meg mintha zsilip szakadt volna. De így szokott lenni! Kezdem az utolsón, ami nagyon szomorú ugyan, de tán lehetséges még segíteni rajta. Szépné! A véleményemet kérdezik. Röviden: az ügyvédek nem okosan beszélnek. Mert ha az elme-bajára hivatkoznak, akkor, persze, beteszik az elme-bajosok intézetébe - de onnan 2-3 hónap múlva ki is engedik, sőt, mindenképpen kiteszik (senkit se tartanak ott tovább, mint szükséges, márpedig Szépné ugyan nagyon beteg, annyira, hogy ha felizgatják, beszámíthatatlanul cselekszik, de nem olyan, akit, ha megcsillapodott s egy ideig kezelték - ma már az ilyen betegeket is eredményesen kezelik - ki ne engedjenek) viszont, ha pár évre elítélték s becsukják, bizonyos, hogy onnan nem kerül ki. Az elmeintézetnek csak egy kellemetlen oldala van: fizetni kell érte, éspedig nem is keveset, talán 30 f[orin]t-ot naponta az a kérdés, Szépék pár hónapig rá tudják-e szánni ezt a pénzt. Ez persze nem tanács, csak az, amit kértek tőlem: vélemény. Nem vélemény azonban, hanem tapasztalat, hogy az ilyenfajta betegeket kellő kúra után ki szokták engedni. (Még betegebbeket is kiadnak ú. n. családi ápolásra. Mikor Baján voltam, olyan esetről is tudok, hogy a „családi ápolt" fejszével kis híján agyon nem verte a házi asszonyát. Nohát Éva nem ilyen.) Ahogy nem lepett meg Szépné esete, úgy nem Apari Andrásé se. Olyan körülmények közt, olyan típusú embernek más vége alig is lehet - így aztán kegyetlenül hangzik, de hát az élet lehet a halálnál is rosszabb, amint ő éppen tettével bizonyította is. Nagyon érdekelnek a Tszcs-hírek,

2 bár most már aztán végképp nem tudok eligazodni rajtuk. Ehhez nyilván az kell, hogy ott lássam-halljam. Hát ami tavaly nem sikerült, az idén megpróbálom, talán autón le tudok szaladni 1-2 napra.

3 Többre úgyse mehetnék a dolgomtól. Patkányt valamikor fulmináns eredménnyel irtottam Baján. Ott volt még csak sok. Bent a lakásban sétáltak, mutatványokat csináltak a függönyökön stb. Eleinte én se boldogultam, aztán megtaláltam a módját, s egy nap vége lett. Persze, méreg kell hozzá, de a módja is, hogy az ember megetesse velük. Ezt találtam meg! Igaz, a méreg is jó volt (Ratin - valami foszfor-szagú kenőcs volt), de büdös, sehogyse kellett nekik. Vettem ú. n. cserkész-kolbászt, egy centiméteres darabokra vagdaltam, a darabon a bőrt egyik oldalon fölhasítottam, a tölteléket kiszedtem, úgy, hogy a két végén vékony hártyában maradt, beleraktam a mérget, a száraz bél energikusan összecsukódott, a két vége is be volt csukva - szóval a méreg teljesen körül volt zárva, szaga nem jöhetett ki, s mivel nem volt nagy, akár egyben lenyelhette. Másnap mindenütt hullák hevertek, bizonyosan a lukakban is, amitől az élők menekülnek. Én jól vagyok, csak sok a dolgom. Mindnyájukat szívől üdvözli Fülep Lajos Most látom, hogy' írtam! El tudják olvasni? Magántulajdonban. Kézírás. Zengövárkonyba írt levél. ' Császár János levele ld. 2113. sz., Császár Jánosnéé nem maradt fenn. 2 Ld. 2077/6. 3 FL 1952-ben nem járt Zengővárkonyban. 71