Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

E levélben FL nem ír néhány olyan, rehabilitációjával kapcsolatos részletről, amelynek ismerete szükséges ügyének megértéséhez. Az 1946-os rehabilitációs rendelet értelmében az illetőt oda kellett visszahelyezni, ahol 1919-ben működött, FL esetében tehát a budapesti egyetem olasz nyelvi és irodalmi tanszékére. Neki azonban ehhez nem volt kedve, szívesebben lett volna filozófia professzor a pécsi egyetemen, de a pécsi bölcsészkart ekkor még nem állították vissza. (A budapesti egyetemen az esztétikai és kultúrfilozófiai tanszéket 1945-től Lukács György, a filozófiait 1948-tól Fogarasi Béla töltötte be.) Keresztury Dezső VKM miniszter s egyben az Eötvös Kollégium igazgatója ezért beoszttatta FL-t az Eötvös Kollégiumba, ahol a művészettörténelem oktatásán kívül is foglalkozhatott az ifjúsággal. A kollégium 1950-es megszüntetésekor FL ügyét nem egyedi, sajátos jogállásának megfelelően kezelték: 1950. III. 14-i keltezéssel tanszékvezető főiskolai tanári besorolást kapott. (MTAKK Ms 4594/30.) Kinevezésének hátlapjára FL már ekkor rájegyezte az ebből következő, e levélben is felsorolt hátrányokat. Amikor e levél hatására a „végelbánás", vagyis nyugdíjazás helyett FL professzori kinevezésére került sor, Tamás Lajos, a Bölcsészkar dékánja 1951. II.-ben levelet írt Darvas József közoktatási miniszternek (ELTE Lt. Dékáni hiv. ir. 46/1951.), s röviden összefoglalva az ügy előzményeit arra kérte, hogy „hatálytalanítsa az 1404-F239-2/1951. sz. rendeletét s FL-t egyetemi nyilvános rendes tanári minőségben a Bölcsészeti Kar üres "Magyar föld régészete' tanszékre besorolni ill. besoroltatni szíveskedjék." Az intézeti tanári kinevezés napokon belül elintéződött (ELTE Lt. Dékáni hiv. ir. 59/1951.), visszamenőlegesen, 1951. 1. 1-i hatállyal lépett érvénybe. (MTAKK Ms 4594/38.) A művészettörténeti tanszékre szóló nyilvános rendes tanári kinevezésre a szemeszter végén, 1951. VI. 15-én került sor. (MTAKK Ms 4594/40. és 42.) Ez utóbbi kinevezést megelőzően az egyetem .jellemzést" küldött FL-ról, a Közoktatási Minisztérium felsőoktatási és tudományos főosztálya személyzeti csoportjának, amelynek szövege a következő: „239/1951. Tárgy: Fülep Lajos int.[ézeti] tanár jellemzése. Dr. Fülep Lajos int.[ézeti] tanár született 1885-ben értelmiségi származású, apja állatorvos volt. 1919-ben proletár diktatúra idején a Bp. Tudomány Egyetem ny. r. tanárává nevezték ki. Tanácsköztársaság elmúlásával állását elvesztette és belső emigrációba vidékre vonult és mint református pap működött Zengővárkonyban 1927-től 1947-ig. 1946-ban rehabilitálták és az Eötvös Collegiumba lett beosztva főiskolai tanárnak. 1948-ban az Akadémia tagja lett, 1949-ben újra megválasztották az Akadémiánál. Az Eötvös Collegium felszámolása után 1951 januártól Budapesti Bölcsészkarra intézeti tanárnak van besorolva. Művészettörténeti tanszéken. Pogány Ö. Gáborral való beszélgetés alapján az alábbi véleményt rögzítettük Fülep Lajosról: Az első világháború előtt írt egy hosszabb Nietzsche tanulmányt és 1917-ben 18-ban a Nyugatban tanulmány sorozatot. Amely könyv alakban is megjelent Magyar Művészet címen. Alapgondolata a műnek, hogy van egy különleges magyar művészi alakító nyelv, és ezt a gondolatot fejti ki abban az akadémiai előadásában is, amelyet a múlt ősszel tartott. Ő egyébként egyetlen akadémikusunk aki művészettörténész. Pogány Ö. Gábor szerint ez az előadás az Akadémiai Közlönyben fog megjelenni, és akkor fog sor kerülni ideológiai megvitatására, amire feltétlenül szükség lesz." [Az MTA Művészettörténeti Bizottság 1950. X. 7-i ülésén szó volt FL akadémiai székfoglalójáról, amely „nyilván nyomtatásban is megjelenik s bizonyára több olyan kérdést vet fel, amelyhez állásfoglalni és felvetődő problémák megoldását elindítani kell." (MTA Lt. A 11. oszt. ir. 191/3.), de erre a vitára nem került sor.] A jellemzés így folytatódik: „A szakmai irodalmat, a felszabadulás előttit és utánit Pogány elvtárs szerint nem kíséri eléggé figyelemmel, mert például legutóbb is sürgette a műemlékek védelmét, holott ezek nálunk viszonylag jól meg vannak szervezve. Felszabadulás után csak Akadémiai előadásának formájában lépett a tudományos nyilvánosság elé. Egyetemi előadásaiban, azok bevezetésében igyekezett marxista alapvetést adni, de a későbbiek folyamán a szakmai anyagot már attól általában függetlenül elemezte, egyébként igen szellemesen. Nem mutatott rá például az imperializmus művészetében jelentkező dekadens és formalista elemek társadalmi okaira. 21