Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

tónapjuk csaknem külföldi tanulmányút-számba megy számukra, mely helyzetükben a tudományos munka lehetőségét és a kutatást is jelenti." (MTA Lt. A II. oszt. ir. 194/1.) Fejér Klára, a II. osztály szaktitkára 1956. II. 7-én kelt, az esztergomiak kérését a Bizottság nevében támogató átiratára Fülep Ferenc, a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője a következő választ küldte: „Az esztergomi muzeum tudományos dolgozóinak kutatónapjára vonatkozó kérését a Népművelési Minisztérium nem tudja teljesíteni. Az esztergomi példa olyan precedenst teremtene, aminek a Népművelési Minisztérium nem tudná megszabni a határát. A jelenlegi helyzetben a Népművelési Minisztérium számára nem az okoz problémát, hogy az esztergomi múzeum tudományos kutatói mennyi időt töltenek Esztergomban, hanem az, hogy a múzeumvezető gyengesége miatt egy-egy ellenőrzés alkalmával alig lehet valakit Esztergomban találni. A kérést nem találom megalapozottnak azért sem, mert nem Budapestről, hanem a világ minden részéből a könyvek kikölcsönzése lehetséges, és így Esztergomban a tudományos munka nem ütközik nehézségekbe, mint azt a levél írói feltüntetik." (MTA Lt. A II. oszt. ir. 194/1.) Fejér Klára szaktitkár - nyilvánvalóan a Művészettörténeti Bizottság megbízásából - 1956. III. 17-én 15249/II/Dm/1956. sz. átiratában közölte Fülep Ferenc főosztályvezetővel, hogy II. 10-i levelével nem tud egyetérteni, s szíveskedjék engedélyezni a kért kutatónapokat. (U. o.) Az ügyet a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya megbízott csoportvezetőjének, Bige Józsefnének 1956. IV. 2-i levele zárta le, amelyben értesítette az MTA II. osztályát, hogy Mojzer Miklós és Eszláry Éva részére heti egy, kiszállási díj nélküli kutatónapot engedélyeztek. 2257. WEÖRES SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK [Bp.] 1956. m. 2. Kedves Lajos Bátyám, bocsánatot kérek, hogy ilyen terjedelmes és szétágazó kézirat-garmadával alkalmatlankodom.

1 Az „Utcazaj"

2 című írást előre is mentegetem: nem tudom, hogy vers-e, de meg akartam próbálni, mi keletkezik, ha az ember elszakítja a szavak, mondatok, grammatikai kapcsolatok vezető-zsinórját és egészen porhanyóvá zúzott, vagy érdes-szemcsés nyelvi anyagból igyekszik szerkezetet, látomást, zenét és macskazenét, jelleget formálni. Ezt a kísérletet, akár sikerült, akár nem folytatni is szeretném; az „Utcazaj" egy tervezett négytételes vers allegrója; az andante csillogó szó-porból készül, tele zöld erdei fényekkel, s felettük kibontakozó hatalmas-nyugalmú szó felhő vonul - de még csak álmomban. A scherzo soknyelvű szózagyvalék lesz; a finale templomi jelenet lesz, biblikus szörnyek gomolygása. Szükségem van erre a különcnek látszó szó-gimnasztikára; valójában csöppet sem különcebb, mint egy tornász fejtetőre-állása. Ha egy sportoló gyakorol és látszólag gyerekes dolgokat művel, senki sem ütközik meg rajta; de ha egy költő gyakorol, megkérdik, hogy hány liter bor után csinálta ezt a zagyvaságot. Várom Lajos Bátyám szíves véleményét; nem is tudom, hogy ilyen sokféléről lehet-e egyöntetű bírálatot adni, hiszen a Lorca-versek

3 lengék, mint a Debussy-zene, a Minotaurus

4 pedig vastag és harsogó, mint Wagner; Kálidásza

5 ragyogó pompája és Dsajadéva

6 canticum canticoruma a költészet csúcsai közé tartozik, de az itt küldött néhány kis részletből ez persze nem látszhatik; Lu Csi műve

7 pedig jellegileg páratlan és számomra igen érdekes; Tatavane

8 olyan elsüllyedt, elfeledett világba visz, ahol már a madár se jár. Tisztelő szeretettel, minden jót kíván Sanyi 193