Fülep Lajos levelezése VI.

Bevezetés

Csaba Rezső, Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Martyn Ferenc. Weöres Sándorral és Károlyi Amyval az ötvenes évek közepétől vált intenzívvé a levelezése, holott egy városban éltek. A magyarázat: az újra a nyilvánosság elé készülő költő rendszeresen elküldi bírálatra Fülep Lajosnak megjelenendő verseit és fordításait. Az utazási lehetőségek könnyebbé válása nyomán befutnak a tanítványok, Korner Éva, Németh Lajos, Mojzer Miklós, Tóth Melinda és mások üdvözletei, valamint a közös tanszéki kirándulásokról érkező levelezőlapok. Ebben az évtizedben alakul ki a „Széher-úti társaság", vagy ahogy Fülep egy kézirattöredék dedikációjában írja: a „pénteki hűséges társaknak" mondott csoport. Eredetileg az Eötvös Kollégiumban egy fedél alatt élő professzor és néhány tanítványa találkozott többkevesebb rendszerességgel a tanári lakásban vagy a Ménesi-úton és környékén közös sétákon. Amikor Fülep 1951 májusában a Széher-útra költözött, ahol haláláig lakott, az öszszejövetelek rendszeressé váltak s persze a jellegük is más lett. A „pénteki" elnevezés nem pontos: a találkozás napját minden hét első felében beszéltük meg csütörtökre vagy péntekre, ahogy a többségnek megfelelt. A volt kollégistákhoz mások is csatlakoztak, akiket részben Fülep Lajos hívott meg személyes szimpátiából vagy folyóiratokban megjelent verseikre, tanulmányaikra felfigyelve. Legtöbben mégis Fodor András egyre szélesedő ismeretségi és baráti köréből verbuválódtak; írók, költők, orvosok, muzsikusok, akik közül többen Fülep haláláig megmaradtak a rendszeres látogatók között, mások később ritkábban, alkalmilag jelentkeztek, s voltak, akik végleg elmaradtak. Olykor Fülep meghívására ezzel a társasággal együtt látogatta meg pl. Vas István és Szántó Piroska, vagy Weöres Sándor és Károlyi Amy. Az I. világháború alatti Vasárnapi Kör összejöveteleihez semmiben sem hasonlítottak ezek a találkozások; Fülep ragaszkodását hajdani társasága emlékéhez csak annak a formának a megtartása mutatta, hogy ha valakit rendszeres kilátogatásra kívánt meghívni, előzőleg mindig kikérte a társaság jóváhagyását, mert annakidején a Vasárnapokon is így volt szokás. Mindennek a levelezésben is nyoma van. Nemcsak ez a társaság alkotta azonban Fülep Lajos ekkori látogatóinak körét. Gyakran sétált Bernáth Auréllal, hetenként találkozott aspiránsaival, Korner Évával és Németh Lajossal, s látogatták mások is egyenként vagy csoportosan. Zádor Anna minden esti olasz nyelvű telefon-beszámolói a nap eseményeiről - valahányszor Fülep szobájában vagy verandáján volt a találkozás -, állandó részét jelentették ezeknek az estéknek. A leveleket megvilágító jegyzetek egy része nem írott vagy nyomtatott források, hanem a Fülepnél töltött estéken elhangzottak alapján készült. Ezeket az általános szokástól eltérően nem a mesterkéltnek érzett többes szám első személyben, hanem egyes szám első személyben fogalmaztam meg, hiszen saját emlékeimről van szó. Ha másoktól kaptam felvilágosítást, hivatkozom az illető nevére. A kötet minden egyébben a korábbiak mintáját követi: nem tartalmaz minden Fülep Lajos által írt vagy neki címzett levelet: kimaradtak a kifejezetten csak karácsonyi és húsvéti jókívánságok és üdvözletek, az egyetemi és akadémiai ülésekre való meghívók, s néhány esetben, így a Császár Jánossal való levelezésből nem került be minden darab a kötetbe, mivel olykor ismétlődő háztartási ügyekről és pénzügyi elszámolásokról szólnak főleg. 17