Fülep Lajos levelezése VI.

Bevezetés

BEVEZETÉS Fülep Lajos levelezésének most megjelent VI. kötete az 1951-1960 közötti kerek tíz esztendő alatt írt és kapott 416 levelet tartalmazza, valamint két rövid, datálatlan levélkét, tartalmuk alapján a vélhetően megfelelő időpontú levelek jegyzeteibe beillesztve. A korábbi köteteknél mindig fontos szempont volt - természetesen figyelembe véve a kötet lehetséges terjedelmét is -, hogy a kezdő és záró időpont lehetőleg Fülep élete valamely szakaszának fontos eseményével essen egybe. A VI. kötet esetében ez a lehetőség önmagától adódott: a közölt levelek sora 1951. január elején kezdődik, az évtizedet kezdő és záró életszakasz, az egyetemi tanársággal kapcsolatos levéllel. Intézeti tanárrá való kinevezésének dátuma 1951.

1. 1. Fülep professzori besorolása ugyan - rehabilitációja révén - 1946-ban megtörtént már, de kívánságának megfelelően az Eötvös Kollégiumba osztották be szolgálattételre, ahol a szakmai oktatás, a művészettörténet tanítása mellett a hallgatók filozófiai, irodalmi, etikai oktatása és nevelése is önként vállalt feladatai közé tartozott. Amikor a politikai változások következtében az Eötvös Kollégium megszűnt s diákszállóvá alakult át, külön tanárokra nem volt többé szükség. Fülep önálló lakást szerzett, kiköltözött a Kollégiumból, egyetemi katedrára került, de nem az olasz irodalmi, hanem a hozzá közelebb álló művészettörténeti tanszékre. Először intézeti tanár, majd nyilvános rendes, végül tanszékvezető egyetemi tanári beosztást kapott, s működése pontosan az évtized végéig tartott: 1960. december 31-én, 76-ik évében ment nyugdíjba. Életrajzként fogva fel a levelezést, a kötet egyik legfontosabb csoportját az egyetemmel kapcsolatos levelek alkotják. Ebbeli tevékenységének szinte minden ága témája a leveleknek: a tanszék helyzete, hiányosságai, fejlesztésének szükségessége és módja, a tananyag tartalmi kérdései, a tanszék önállóságának biztosítása a kar adminisztratív hivatalának beavatkozásával szemben, a munkatársak és hallgatók különböző ügyeiben való mindenféle intézkedés. Főleg ez utóbbi téren érik meglepetések az olvasót. Fülep Lajos személyéhez egész életében anekdoták sora tapadt, s alakját legendák övezték. Különösen a professzor Fülepről maradt fenn az utókor emlékezetében valamilyen Jupiter tonans-szerü kép, a szigorú, sokat, olykor szinte lehetetlenül sokat követelő, igényes, s ugyanakkor távolságtartó tanárról. Mindez sok tekintetben valóban jellemezte Fülepet, de a levelezés ezekkel éppen ellenkező tulajdonságokról is tanúskodik: nemcsak szeretett és becsült munkatársainak, tanítványainak törekedett minden módon segíteni egzisztenciális, tudományos, szakmai, kutatói, sőt egészségi problémáik megoldásában, hanem azok számára is igyekezett humánus megoldást találni ügyeik rendezésére, akikkel se tanulmányi, se magatartásbeli tekintetben nem volt megelégedve, sőt alkalmatlannak tartotta őket a pályára. A tanszékről és az oktatásról szóló levelek mögött rejlő események, s így a levelek megértéséhez is elengedhetetlenül szükség volt az ELTE Levéltárában őrzött iratanyag felhasználására, nemcsak összefoglaló jegyzetekhez, hanem olykor hosszabb szövegek, pl. beadványok szószerinti idézésére is. A levéltár anyaga sajnos meglehetősen hiányos. 15