Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

kellően, holott enélkül a forradalom nélkül egyáltalán nem lett volna modern magyar művészet, és ma nem tartanánk ott, ahol tartunk. Ez történeti megállapítás, nem értékítélet. Az értékelés többféle lehet, mintahogy például az enyém is sokban elüt Nagybánya feltétlen híveiétől. Ez azonban mitse változtat a történeti tény jelentőségén. Nagybánya etikusságának másik fontos vonása a módszeressége, amivel nálunk szokatlan módon a maga elveit aránylag hosszú időn át érvényesítette, kidolgozta, tanítva továbbadta, szóval a művészettörténelemben használt jelentés szerint „iskola" tudott lenni, nálunk az első s egyelőre az utolsó is. Valami olyan élt benne, mint a barbizoniakban,

4 de még tudatosabban és határozottabban iskola jelleggel, ami a mi viszonyaink közt akkor a legszükségesebb valami volt s Nagybányának forradalmisága mellett a legfontosabb tette. Jelentősége Szinyei' szerepéhez — Szinyei dezertálásához és meddő izoláltságához - viszonyítva mérhető. Az előszónak valahogy úgy kellene kezdődnie, ahogy a Ill.-sal jelölt rész indul (11. lap), de persze olyan mondatok nélkül, amilyen 1. bekezdése 14. sorában kezdődik. (Általában jellemző erre az írásra a ma gyakori hanyagság.) Ezek a fö ellenvetéseim. Volna még jónéhány a részletekre, pl. a 12. lapon a „művészerkölcsbeli (sic!) komolyság" azonosulni látszik a modelről festéssel, ami a múlt művészetének igen nagy korszakait, benne a görög klasszikát, nem tudom hová teszi. Az ilyen előszóban korai és nem is helyén való afféle problematikus felfedezéssel kirukkolni, amilyen a bergsonizmus hatása és „sajátos alkotójellegü továbbfejlesztése" a nagybányai művészek világnézetében stb. - de írásban hosszúra nyúlna. Nem tudom mikorra kell a végleges szövegnek elkészülnie - ha még van idő s ha a szerzők megírják a véglegeshez közelebb eső szöveget, és - természetesen, ha kívánják, - készséggel állok rendelkezésükre a megvitatásban Fülep Lajos MTAKK Ms 4553/47. Gépelt másodpéldány. A címzés a levél élén van. Budapestre írt levél. Erdei Sándor (1916-1984) eredetileg szobrásznak készült, utóbb a Kelet Népében, a Magyar Csillagban stb. kritikákat, novellákat publikált. A 11. világháború után újságíró, parasztpárti funkcionárius, majd a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője, a levél keltének idején miniszterhelyettese lett. 1954-1956 között az írószövetség főtitkára, 1956. 1-X. l-ig a Művészettörténeti Dokumentációs Központ vezetője. 1958 után kertész, könyvtáros, 1962-1975 között mezőgazdasági lapok munkatársa, ill. szerkesztője. Erdei Ferenc öccse volt. 1 A nagybányai művésztelep megítélése az 1950-es évek első felében állandóan szerepelt a művészettörténelemmel foglalkozó fórumokon. Az Új Magyar Művészeti Munkaközösség 1952-es munkaterve szerint külön Nagybányával kapcsolatos csoportot hozott létre. (MDK-C-II-91-92. 241/1951.) 1953-ban és 1954-ben konkrétan szó van Genthon István 3 ívnyi szöveget és 24 képet tartalmazó művéről „A nagybányai művésztelep" címmel. Szerkesztője FL, lektora Végvári Lajos lett volna; a tervezett kötet nem valósult meg. (MTA Lt. II. oszt. ir. 191/7.) A munkaközösség 1952. III. 21-i összejövetelén Radocsay Dénes beszámolt Réti István 1943-ban befejezett, 800 félíves lapnyi kéziratáról, amelynek kiadását, ill. lemásoltatását azonnal tervbe vették. Az első, részleges kiadás 20 ív szövegét és 6 ív képet tartalmazott volna 1000 példányban. Marxista szellemű bevezetést terveztek hozzá, s Radocsay szerkesztésében 1953-ban jelent volna meg. A kiadvány felelőse Pogány Ö. Gábor lett, munkatársai Aradi Nóra, Rajnai Miklós, Végvári La111