Fülep Lajos levelezése VI.

Levelek

Kézírás. Megj. Juhász Géza levelesládája. A válogatás és sajtó alá rendezés Juhász Gézáné és Lévay Botond munkája. Bp. 1987. Szépirodalmi Kiadó 276-277. Címzés: Juhász Géza egyetemi tanár Debrecen Egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézet. Feladó (bélyegző:) Fülep lajos Budapest II., Széher-út 16. Juhász Géza (1894-1968) irodalomtörténész, kritikus, költő. 1945-ig tanár, majd tankerületi főigazgató, 1945-1964 között a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti professzora. Juhász Géza átadta FL levelét Balogh István múzeumigazgatónak. A boríték hátlapján Balogh írásával a következő olvasható: „Zádor Annának. Elküldtem kb. 3 hete, tegnap előtt kaptam levelet, hogy át is adta neki. A legenda Szőke bácsi fejében született meg, akinek Zoltai Lajos, talán tréfából mondotta. O azt vallja, hogy Zollaitól hallotta." A boríték külső oldalán ismeretlen kéz írásával Kádár Zoltán neve olvasható. 1 FL 1939 szeptember-októberében járt Debrecenben, akkor találkozott Juhász Gézával és sógorával, Gulyás Pállal, akivel korábban együtt szerkesztette a Választ. "Balogh István (szül. 1912) etnográfus, történész, 1948-1958 között a debreceni Déri Múzeum munkatársa, majd igazgatója, 1958-1975 között a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár igazgatója volt. Izsó Miklós és a Csokonai-szobor c. cikkében közölte a témára vonatkozó helyi kutatásainak eredményét. (Műv.tört. Ért. 1953. 99-104.) FL-t hosszú időn át foglalkoztatta a debreceni Csokonai-szobor gipsz modellje és a felállított szobor közötti különbség problémája. Ismeretes, hogy a Szana Tamás által idézett, a debreceni Emlékkert Társulat és Izsó Miklós között kötött szerződésben szerepel az a feltétel, hogy a művész „igyekezni fog, hogy a nagy minta az elfogadott kis mintának teljesen megfeleljen." Szana szerint „a kis minta nagyon megtetszett a debrecenieknek." (Szana Tamás: Izsó Miklós élete és munkái. Bp. 1897. 82. és 84.) FL kérésére 1951 végén írtam Balogh Istvánnak, tolmácsolva FL kérdését. Válaszában Balogh a szoborról a következőket irta: „Arról, hogy Csokonai soványságát kifogásolták volna az akkoriak, nem tudok. Egészen bizonyos, hogy valami helyi legendával van összefüggésben." (Balogh István - Csanak Dórának, 1952. I. 24. MTAKK Ms 4553/9.) Erre a Balogh-levélre hivatkozik FL Juhász Gézának szóló levelében. Akadémiai előadására készülve FL visszatért a problémára. Ekkor a következő levelet kaptam Balogh Istvántól: „Az egész ügybe úgy kerültem mint Pilátus a credoba. Először kezdte maga, azután folytatta Zádor Anna, végül de elsősorban Fülep Lajos. Ő maga nem közvetlenül, hanem Juhász Géza útján keresett. Én már megírtam Zádor Annának, hogy mit találtam a változtatás körülményeiről, az Emlékkert jegyzőkönyvében. Sőt a gipszmodell fényképét is elküldtem neki. A gipszmodellt megszemlélő bizottság ugyanis csak lényegtelen változtatások végrehajtását kérte és nem olyat, ami most a gipszmodell és a bronzszobor között mutatkozik. A kész agyagmodellt ugyan szintén felülvizsgálták és akkor még a Maga dédapja, sőt jobban mondva ükapja is résztvett a bizottságban. A lemondása ezután következett be, és én azt gyanítom, hogy bizonyosan összefüggésben állt Izsónak tett bizonyos ígérettel a szobor Bécsben való öntésére vonatkozóan. Ezt is nyomozza, mert ettől kezdve nem vett részt Az E[mlék] társulat munkájában. [...] A gipszmodell és a kész szobor közötti eltérésre - ami valóban meg van, de csak egyes részletekben, két magyarázatot tudok adni. 1. Vagy igaz az a legenda a soványságról és Izsó mintázás közben tett észrevételek alapján módosította az eredeti gipsz kismodellt, 2. Vagy esetleg valaki más tett volna módosítást öntés előtt a nagy mintán. Az első valószínűbb, azonban a legenda még akkor sem bizonyos, ugyanis a nagy mintán a proporcio és az arányok másképp alakultak, és így maga a művész is rájöhetett erre. A másodikra semmi nyom. Az Izsó által becsomagolt szobor teljesen sértetlenül érkezett meg Münchenbe, és az itteni raktározás ideje alatt, - kb 6 hónapig - senki se nyúlt hozzá. A legenda forrása egyébként Szőke bácsi, a kollégiumi könyvtár mindentudó altisztje, aki megesküszik az összes szentekre, mint jó kálvinista, hogy ő Zoltai Lajostól [(1861-1939) muzeológus, 1905-1929 között múzeumigazgató] hallotta. Mivel azonban Zoltai bácsit tanúnak idézni nem lehet, ennélfogva nem tudhatom, ő honnan vette. Én már majdnem mindenkit megkérdeztem, akit csak számba lehet venni ilyen dologban, de sem az újságokban, sem a jegyzőkönyvekben 99