Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

MTAKK Ms 4587/129. Kézírás. Címzés: Nagytiszteletü Dr. Fülep Lajos ref. lelkész úrnak Zengővárkony u. p. Pécsvárad Baranya vm. Ajánlott. Feladó: Dr. Gábor Béla Debrecen Poroszlay út 99. Gábor Béla Budapesten volt postatanácsos, 1928-ban nyugdíjba menetele után feleségével együtt Debrecenbe költözött. FL 2. feleségének Gábor Zsuzsannának apja. 1 A lap nem ismeretes. 2 A levél előzménye: Fülep Lajosné 1944 tavaszán mondta el férjének, hogy apai-anyai ágon zsidó származású. Mivel szüleinek - akik hitbuzgó reformátusok voltak - gettóba kellett volna költözniök, FL feleségét Debrecenbe küldte Révész Imre református püspökhöz szóló levelével, amelyben segítségét kéri - hogy milyen formában, nem ismeretes. FLné 1944. V. 15-én és 16-án Debrecenből férjének írt leveleiben (MTAKK Ms 4587/42^13.) beszámol a püspöknél tett látogatásáról, aki ajánlólevelet adott neki Kölcsey Sándor polgármesterhez. A polgármester fogadta is, de azt mondta, hogy noha a mentesítés mindenütt a polgármester jogköréhez tartozik, Debrecenben a főispán, Szilassy László magának tartotta fenn. Révész Imre lebeszélte FLnét arról, hogy személyesen felkeresse a főispánt, azt ajánlotta, hogy egy FLné levelében R. J-ként említett belügyminisztériumi munkatárs telefonáljon az ügyben Szilassynak. Az 1944-es akció sikerült, FLné szülei megmenekültek a gettóba költözéstől és a deportálástól, leányuk 1944. VII. és IX. között többször járt náluk Debrecenben. 3 Fülep Lajosné Gábor Zsuzsanna (1898-1958) középiskolai tanár 1919-ben kötött házasságot férjével. 1945. január végén elhagyta Zengővárkonyt, Pécsre költözött, ahol a megyei földhivatalban helyezkedett el. Utóbb Sz. Szabó László mérnökhöz ment feleségül. FLék válásáról a szülők bizonyosan tudtak, hiszen a levél írásának idején FLné már ötödik hónapja külön élt férjétől. Ezért nem is említik a levélben leányukat. A bíróság 1946. II. 14-én közös megegyezésre hivatkozva mondta ki a házasság felbontását. 1721. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1945. VI. 19. Igen tisztelt Professzor Úr! Megtisztelő sorait

1 úgy tekintettem, mint szorosan kötelező megbízást; bár mozgékonyabb és befolyásosabb volnék, mint vagyok, hamarébb és közvetlenebb eredménnyel tehettem volna valamit az ügyért. Az igazság azonban az, hogy magam is hosszú évek óta élek jóformán teljes elszigeteltségben s az elszigeteltség feloldására az idők változása is legfeljebb annyiban gyakorolt befolyást, hogy a ,jóra való restség"

2 bűnét ma erősebben érzem bűnnek, mint valaha s egy-egy jó feladat újabban egyszer-kétszer kirángatott már budai magányomból. Ilyennek tekintettem a „pro cathedra F. [ülep] L.[ajos]" jelszavát

3 is s egy-két emberrel közöltem - köztük jó órában, Illyés Gyulával

4 is. Nála aztán már jó kézben volt az ügy - hajói tudom, a további fejleményekről Révai József

5 tájékoztatja Professzor Urat. Ezt a levelemet már postán küldöm - egyidejűleg azonban a Vilmos Császár-úti Pécsváradi fiók útján igyekszem eljuttatni Professzor úrnak egy rosszkor jött különlenyomatomat.

6 Rosszkor jött - mert mire példányai annak idején kezemhez jutottak, már kedvem 34