Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

rint FL a Vasárnapi Kör összejövetelein találkozott Révaival, aki a hallgatóságként jelenlévő ifjak közé tartozott. A levél előzménye: FL 1945. IV. 18-án levelet írt Füst Milánnak (ld. 1710. sz.), amelyben az ostrom elmúltával hogyléte iránt érdeklődik. Füst igen rossz lelkiállapotban volt, ezért nem személyesen válaszolt a levélre, hanem megkérte a látogatóban nála lévő Trencsényi-Waldapfel Imrét, írjon helyette FL-nak. Trencsényi IV. 25-én eleget tett Füst kérésének (ld. 1713. sz.), FL pedig fent nem maradt válaszában elpanaszolta zengővárkonyi magányát, s megírta, mennyire szeretne tanítani. Amikor 1940-ben megszüntették a pécsi egyetem bölcsészkarát, FL valóban nemcsak tanítványait veszítette el, hanem professzortársai egynémelyikében szellemi társait is, akikkel alkalmanként Pécsett vagy Zengővárkonyban találkozhatott. A tanítás, a tanítványok iránti vágyakozásáról Balázs Bélának szóló 1945. VIII. 19-i (1732. sz.) és Szabó Lajosnak 1945. VIII. 20-i (1733. sz.) levelei is tanúskodnak. Az 1940-es évek első felében ugyan számos fiatal kereste meg FL-t levelével, tanácsát kérve, megszólalását vagy művei újra kiadását sürgetve (Csaba Rudolf, Karay Gyula, Lőrincz Emő, Szabó Lajos, Szigeti József, Vas István, Weöres Sándor és mások), némelyikükkel személyesen is megismerkedett vagy ők látogatták meg Zengővárkonyban. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy szorosabb, állandó kapcsolatot kívánt kialakítani az ifjúsággal, hogy hatni tudjon gondolkodására. Trencsényi viszontválaszában (1721. sz.) azt írja, hogy megmutatta FL levelét „egy-két embernek". Egyikük Illyés Gyula volt, akinek nemcsak megmutatta, de el is küldte a levelet. Illyés azonnal cselekedett. Naplójában 1945. VI. 15-i keltezéssel a következő bejegyzés olvasható: „Otthon fekvés, betegség. Ma betegen be, mert Waldapfel elküldte Fülep levelét: 'megfullad' ott lent, még Pécsre se nevezték ki tanárnak. Ezt vittem el Révainak. Azonnal írt a pécsi főispánnak is, Fülepnek is. (Én nem írtam.)" (Naplójegyzetek 1929-1945. Bp. 1986. 367. p.) 1 Boros István (1891—?) az I. világháborúban orosz hadifogoly, majd pécsi középiskolai tanár. 1933-ban mint kommunistát perbefogták, állásvesztésre ítélték. Utóbb tisztviselőként dolgozott. 1944 végén a Magyar Kommunista Párt pécsi titkára, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, az Új Dunántúl szerkesztőségi tagja, majd szerkesztője. 1945. I.-től Baranya megye, IV.-től Pécs város főispánja is lett. Boros Pécsett, 1945. VI. 22-i kelettel válaszolt Révai levelére. Kijelenti, hogy támogatja FL kinevezését a pécsi egyetem filozófiai tanszékére. Annak, hogy FL nem érzi véglegesnek a jelöltségét, az az oka, hogy a pécsi bölcsészkar visszaállítása még nem intéződött el. Kéri Révait, hogy az MKP Központi vezetősége támogassa Pécs törekvését a kultuszkormányzatnál. (Politikatörténeti Intézet, Levéltár. Révai József lev. 274-7/297. ő. e. 14. sz.) Révai nyitott kapukat döngetett. Boros főispán még levele vétele előtt, 1945. VI. 16-án kelt FL-nak szóló levelében a következőket írta: „Egyetemi tanári kinevezéseddel kapcsolatban sajnos semmi pozitívumot nem írhatok mindaddig, míg a bölcsészeti fakultás visszaállítása meg nem történik, amelyre vonatkozólag természetesen már régebben és azóta többszörösen tettem lépéseket: fordulat az ügyben csak akkor állhatna be, ha rehabilitációdat saját magad kérnéd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban; egyébként a filozófiai katedrára Te jössz egyetlen jelöltként számításba és vedd kérlek nagyon őszintének azon kijelentésemet, hogy a katedrán Téged is látnánk a legszívesebben." (MTAKK Ms 4585/176.) 2 FL kapcsolata a pécsi egyetem filozófiai tanszékével 1930-ban jött létre, amikor a Baumgartendíj elnyerése utáni publicitás hatására a pécsi egyetem filozófiai professzora, Halasi-Nagy József levélben javasolta neki, kérje magántanári habilitációját. Több mint egy éves huzavona után a VKM megerősítette FL magántanárságát, s az 1931—1932-es tanév II. félévétől művészetfilozófiát és művészettörténetet tanított a filozófiai tanszéken ill. a Tanárképző Intézet keretében. Munkaköre kibővült, amikor 1936-ban a pécsi olasz tanszéket betöltő Koltay-Kastner Jenő több évre Rómába ment egyetemi vendégtanárnak és a Magyar Intézet igazgatójának. Helyettesítésével az első évben FL-t, Kerényi Károlyt és Birkás Gézát bízták meg, a következő tanévtől kezdve pedig egyedül FL lett az olasz professzor helyettese. 1940-ben a kolozsvári egyetem visszatértével a kormány különböző módokon csökkentette a vidéki egyetemek tanszékeinek számát, ami Pécsett a bölcsészkar teljes megszüntetését jelentette. A pécsi professzorok többségét Szegedre vagy Kolozsvárra helyezték át. 30