Fülep Lajos levelezése V.

Levelek

1718. FÜST MILÁN - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1945. VI. 7. Kedves Lajos, nagyon köszönöm nagyon kedves soraidat.

1 Nem tudok rájuk érdemben felelni, mert össze vagyok törve végtelenül. Kimondhatatlan, hogy mit szenvedek a felszabadulásom után, még többet, mint annakelőtte. S hogy mivel segíthetnél rajtam? Egész szívemmel köszönöm ajánlkozásod, - csak sajnos, nincs mód segíteni rajtam. A naplóm

2 első kötete készen volt, - akik ismerték, remeknek mondták, (kivétel nélkül, mindenki: Havas Géza,

3 szegény, édes, jó barátom, akit nem győzök siratni, mert elpusztult, el, el s én ezt is alig bírom ki, - Somlyó Gyurika,

4 Mátray László,

5 Gizikém

6 és mások,) - az esztétikám

7 is készen volt, teljesen s én evvel is szokásomtól eltérően nagyon meg voltam elégedve, - várakozásomon felül sikerült... azt gondoltam róla: hogy ez talán nem is láthat napvilágot, minthogy a Teremtés nem tűri talán, hogy így megközelítsék titkait - s íme, csakugyan ez történt. Meg vagyok törve, meg vagyok semmisülve, csak nagyon nehezen tudok élni. - Imi többé semmi kedvem, hozzá se tudok nyúlni semmihez, minthogy a rendem ment tönkre, - vajon megérthető-e ez a panasz? Rend nélkül, külső és belső rend nélkül pedig én nem tudok dolgozni. A tisztátalan átok vesz körül. Arra gondoltam tehát, hogy tanítanom kell, - szenvedélyes tanár voltam mindig, - az ifjúságot mindig szenvedélyesen szerettem - ha tehát még taníthatnék, az életben tarthatna. Efelé gravitálok tehát. Az egyetemi tanács legfőbb embere most megígérte, hogy habilitál

8 s ha ez beválik, ez még megment. Mert itt fekszem egy átkozott zugban, a pokolban, a handlévilág kellős közepén, (el nem képzeled: egész Pest egyetlen nagy adok-veszek-zsibvásár,) - tehetetlenül, tétlenül, a lelkemet elvesztve s már tizenhat hónapja minden munka lehetősége nélkül is, - egyetlen szót nem olvastam azóta, - s ha ez így megy, mégiscsak el kell pusztulnom. De hát még taníthatnék: ez talán újra rekonstruálhatná elveszett gyöngyömet, életem elveszett két kincsét: az esztétikámat és Gizikémet. Mert a fiatalságot is adná. Mert Gizikénk, a fogadott lányunk is elhagyott minket, férjhez ment, kommunista lett, - üres tehát érzelmileg is az életünk. Ezért kéne gyorsan valamit dolgozni, hogy meg ne bolonduljon az ember. Tanítani, tanítani,

9 - ez most a tébolyodott vágyam, ebbe kapaszkodom, mint a fuldokló, hogy megmentsen. S talán meg is ment, lehet. Isten áldjon jó Barátom, köszönöm szívemből, hogy szívesen gondolsz rám a törtetésnek ebben a hideg és szívtelen poklában. S arra kérlek most: tartsd meg irántam való jóindulatodat. Meg is érdemlem, ezt tudom: a szívemet csak én ismerem igazán, - s rá is szorulok nagyon. És Isten áldjon érte. Hú barátod: F.füst] M.filán] (szegény nyomorult!) MTAKK Ms 4587/123. Ceruzaírás. Zengővárkonyba írt levél. 28