Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

za, hogy vannak zsidó és vannak zsidóknak tekinthető keresztények, azután vannak olyan egykori zsidók, akik zsidóknak nem tekinthetők. Tehát, úgy-e keresztények. Keresztény és keresztény között a törvény nem tesz különbséget, de a kamarák annál inkább. Külön lajstromban tartják számon a zsidókat, a zsidóknak nem tekintendő egykori zsidókat és a keresztényeket. Az utóbbiak között a zsidó eredetűeket kereszttel különböztetik meg. Az ilyenekre nagyon vigyáznak, semmiféle hivatalos szerepet nem juttatnak nekik stb. Hogy a zsidótlanítás irányában meddig mennek, arról néhány érdekes esetet hallottam. Karácsonykor Lichtenberg Emil énekkara előadta Händel Messiását.

2 Csak az utolsó pillanatban sikerült a hangversenyt megmenteni, hogy be ne tiltsák. Egy rendőrfogalmazóra tartozik a hangversenyek engedélyezése. Az illető megtagadta az engedélyt azzal, hogy a megengedett arányszámon jóval túltesz a karban szereplő zsidók száma. Mikor azzal érveltek neki, hogy az oratórium előadása valójában igazi keresztényi cselekedet és egyáltalán nem üzlet, mert mindenki tudja, hogy Lichtenberg a magáéból rendszeresen ráfizet oratóriumelőadásaira, a hetyke fiatalúr azt felelte, hogy zsidók ne ünnepeljék Jézust, hanem maradjanak Mózesnél. Egy belügyminiszteri előkelőséget kellett megmozdítani, hogy az oratórium mégis előadásra kerülhessen. Basilides Mária első hangversenyét

3 csak azután engedte meg ugyanaz a konstábler, hogy egy hattagú női énekkart iktatott utólagosan műsorába. így kellett helyreállítani a törvényes arányt, amelyet Kósa György

4 szerepeltetése (zongorakísérő) megrontott. Pécsi Blanka szavaló művésznő úgy fogott ki a rendőrségen, hogy előadására a Cecília-kórust

5 szerződtette. Mindezek olyan hangversenyek voltak, amelyeken senki sem keresett s a jegyek legtöbbjét ajándékkép osztották szét (az oratórium kivételével). Tudok még egy csomó esetet elsorolni, de akkor egyébre nem jutna helyem. Pedig azt is el akarom mondani, hogy a rheumám nagyszerűen javul. Bizonyos karmozdulatok még fájnak ugyan, de azok olyan kicsavart mozdulatok, amilyenekre a magam életmódú embernek semmi szüksége. Egész télen át jártam gyógy-gymnastikára hetenként kétszer-háromszor. Még a legszörnyüségesebb hidegben is. Most is járok. Az ám: tél, hideg, egészség! Hogyan múlt el a telük? Gyözték-e fával? Úgy számítom, hogy a Zengő hasábfáiból nem nagy lehet a készlet. Én megvoltam valahogy. Még december elején meghozattam a szokásos brikettmennyiséget, s abból takarékosan két szobát is tudtunk fűteni. Még most is van belőle valamelyeske. Oh be várom már a tavaszt! És mennyire örülök minden kicsike jelének. Az ablakommal szemközt, az amerikai követ kertjéből az olvadó hó leve vígan csobog át a kerítésen, le az utcára s ott vidám kis ér alakjában folytatja útját lefelé. A madaraknak is kezd már megjönni a hangjuk. Cudar tél volt, de az emberiség alapjában különbet nem is érdemel. Legutóbbi levelében

6 azt kérdezte, nem tudok-e arról, hogy Olaszországban enyhítettek ama bizonyos törvényen? Nem tudok róla, de nem is tudhatok, mert nem enyhítettek rajta. Az ottani lapok már nem közölnek minden számukban gyalázkodó cikkeket, de a zsidó siberek eseteit szélesen kiteregetik és megfelelő kommentárral kísérik. Káldor Györggyel

7 nemrégiben találkoztam. Lelkére kötöttem, hogy írjon magának, írt-e vájjon? Nagyon megígérte mint régi elhatározásának és vágyának teljesítését. 96