Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

ez a különböző nyelv a lényeg s minden művészet maradjon meg ennek határain belül, mert csak azt kell és szabad elmondania, amit csak az ő nyelvén lehet elmondani, s ami ugyanazon végső igazságoknak más-más oldalát mutatja. A Fuzsijama egy majdnem szabályos alakú kúp és már ezer esztendeje rajzolják mindig más és más oldalát és sohasem lehet megunni. - A könyvet illetően azt hiszem, hogy olyan Gesamtkunstról van szó, mint az opera, amelyben mindennek egy magasabbrendű egységbe kell illeszkednie és ha az, aki dolgozik bele, nem engedelmeskedik annak, akinek a kezében a karmesteri pálca van s az aki az egésznek erkölcsi és szellemi egységéért felelős, megette a fene az egészet. - A német nyomdákban van valaki, akit úgy hívnak, hogy der Disponent: Ő az, aki a közvetítő a megrendelő, a főnök és a végrehajtó üzem között, akin keresztül a művészek felé is mennek a rendelkezések. Az ilyen ember technikus, organizátor, üzletember, művész és jogász egy személyben. És egyre ritkábban lehet ilyen embereket kapni. Nálunk egyáltalán nem nevelik ezt a típust. Más gyáriparokban úgy hívják az ilyet, hogy mester. Eddig a magyar közigazgatás soha nem vette tudomásul, hogy ez a típus létezik, csak kevés szakmában képezték őket, pedig ez a fajta kell, hogy az üzemben kezdje a munkáját, von der Pike auf mesterember legyen, de jövedelme és társadalmi helyzete, munkaideje stbi kellő lehetőséget kell hogy nyújtson az önképzésre. De itt, ahol a legtöbb gyűjtemény akkor nem látható, amikor a nyomdász szabad, mi ennek a lehetősége? Érdekes, hogy ezt a kategóriát most egyszerre Kultsár

9 őméltósága észrevette. Eddig nálunk aféle előmunkások voltak közigazgatási jogi tekintetben, de most Kultsár őméltósága bevonta az intellektuálisok közé, mert bizonyos szakmákban ez az ő zsidótlanítási munkájában a zsidók helyzetét rontotta. Más szakmákban ismét másként csinálják ezt. Most egyszerre, hirtelen, átmenet nélkül kijelentették azt, hogy a korrektorok nem munkások, hanem intellektuálisok, s ezzel hirtelen katasztrofálisan romlott a zsidó arányszám sok nyomdában. Régen folyik ugyanis a harc azért, hogy ebbe a pozícióba benyomjanak újságírókat, egyetemi hallgatókat stbi, pedig intellektuálisoknak nincs meg a bogarászó figyelme és türelme a korrigáláshoz, igen rossz eredményeket érnek el s arról, amit a korrektorok a nyomdászati technikai és művészi ellenőrzésben végeznek, sejtelmük sincsen. Szóval a baj az, hogy az ilyen diszponens feladata óriási, s erre embereket képezni szinte lehetetlen. A munkamegosztás előrehaladásával és a mechanizálással egyre több és nagyobb szükség van rá s az üzemben bent egyre nehezebb megtanulni, ami kell hozzá, s azt, hogy hogyan kellene nevelni őket, kívülálló nem is sejti. így eszi meg aztán majd a fene a jövőt. Apám

1

0 szokta mindig mondani, hogy nem a gép a fontos, hanem a nyele, ami alatt ő mindig az embert értette. — A vitapont közöttünk az, hogy igaz, hogy a rajznak mások a törvényei, mint a tipográfiának, de mégis találkozniok kell egy bizonyos kifejezési módban, egy bizonyos formanyelvben, egy bizonyos térökonómiában, egy bizonyos optikai léptékben és egy bizonyos stílusegységben. Amit én ott írok, az csak a szedéssel előállított könyvre vonatkozik s ott is csak féligazság, mert hiszen azon túl kezdődik a betűk hallatlan gazdagsága és minden egyes betű saját megkívánt atmoszférájának megteremtése. (Ha érdekli egyszer, küldök szívesen egy-két betütörténeti könyvet, elég csak a képanyagukat átnézni). De vannak esetek, amikor a könyvdísz és az illusztráció adhat pluszt a könyv93