Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

6 Ld. 1328/6. 7 Ld. 1329. sz. g Arts et Métiers Graphiques, 1927 és 1939 között Párizsban megjelenő szakfolyóirat. 1332. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Z[engő]Várkony, 1940. III. 13. Kedves Barátom, amit a gyors elintézés módszeréről ír, sejtettem, hogy körülbelül így lehet - máskép hogy' is lehetne? Inkább az lep meg, hogy így a vevők jó részét mégis meg lehetett tartani. Mert én bizony mindig szorongva gondolok Magukra. Mert azt hiszem, ha az emberek így megmarhulnak, akkor hiábavaló minden. De ha nincs akkora baj, mint én gondolom, nagyon örülök neki. Elolvastam újra értekezését,

1 s olvasás közben persze minden eszembe jutott róla. Annak idején, úgy emlékszem, meg is írtam róla a véleményemet, amely természetesen ma is ugyanaz, mi is lehetne más: kitűnő, teljesen egyet értek vele, csak a végső konklúzióját („hogy a „művészi" könyv előállításának lehetősége csak az ezekben az elvekben körülírt határokon túl kezdődik"), amely különben se fedi a cikk tartalmát és tendenciáját, és ebben a formában félreértésre adhat alkalmat - máskép fogalmaztam volna meg. Mert hiszen mindkettőnk szerint nem a határokon túl hanem belül kezdődik, sőt végződik is a könyv művésziessége - legfeljebb azokat a határokat lehet még valamelyest tágítani, de azért azok még mindig ugyanazok a határok, vagyis az elv nem változik. A dolog szerintem igen egyszerű s én már rég elintéztem. A Parthenon tele van szobordísszel, a paestumi templomon nincs semmi dísz - kérdés: az az utóbbi, qua architectura, kevésbbé művészi? Nyilvánvaló, hogy nem. Mi következik ebből? az, hogy a szobrászat, és minden dísz, az épületen nem architectura, hanem másik művészet, amely azonban társulhat az architecturához, de akkor persze sok mindenre tekintettel kell lennie (nézet stb.). Hasonlóképpen: az illusztráció (a régi fametszetek se), nem „könyvművészet", hanem egy másik művészet, saját törvényeivel, de szintén alkalmazkodnia kell a könyvhöz. Egy illusztrált és egy illusztrálatlan Aldus

2 között, qua könyvművészet, semmi különbség sincs - az illusztráció máshonnan származó plus, amely legföljebb némi rokonságot tart a könyvművészettel, de nem azonos vele. Bele kell nyugodni, hogy vannak műtárgyak, amelyeken több műfaj találkozik - ezt meg nem érteni tipikus XIX. sz.[ázad]-i abstrakt „gondolkodás" és dogmatizmus. Ez elméleti műfaji kérdés - ha majd megjelenik a művészetfilozófiám, akkor, azt hiszem, ezek a dolgok elvileg egész világosan és meggyőzően mutatkoznak meg. A Szabó L.[őrinc] könyv

3 is eszerint nem a könyvművészeten innen van, hanem benne: ép ez a könyvművészet és semmi más! Csak, persze, könyvművészet, mint minden más művészet, lehet nem egyféle, hanem sokféle - másíthatatlan alapelvek agyonütése nélkül. 88