Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

csodáját, s az már teljesül s a könyveket már hozzák is a postáról, mikor azt hittem, a levelem még oda se ért! ha ilyen hamar tudná teljesíteni határozott és jó kívánságaimat, azonnal megküldeném az én jegyzékem (mert nekem is van jegyzékem, nemcsak a Kner-cégnek) első tavaszi kivonatát azokról, akiket legyen szíves hasonló gyorsasággal a pokol fészkes fenekére expediálni. A könyveket tehát nagyon köszönöm. A Cochin-betüktől

2 nem vagyok elragadtatva és pedig azért, mert éppen az érzik rajtuk nagyon, amit a franciaságban legkevésbbé szeretek: a nőies, az uterus és vagina, ami persze a maga helyén mind nagyon jó, de hogy egy egész kultúra a vagina körül forogjon, hogy egy egész irodalom ne szóljon másról, mint erről, s hogy a betűk is olyanok legyenek, mint holmi kis serdülő vaginák - hát ez nekem egy kicsit sok. Parisban mindenütt ezt a szagot érzi az ember - a vagináét azon melegiben a coitus után. Csodálkozik azon, hogy a Szabó L.[őrinc] könyvről

3 olyan specialis a véleményem, pedig ez a könyv innen van azon a határon, ahol a „könyvművészet" kezdődik. Nos hát, én éppen ezért tartom nagyra. Hosszú volna ezt itt részletesen megindokolnom, majd egyszer szóval - most röviden ennyit: igazi épkézláb korszak az, melyben nincs különbség művészet és nem-művészet közt, melyben a szobor, a tányér, villa, cipő stb. egyformán jó és igazi a maga nemében, amikor nem is tudnak rosszat csinálni; mert a csinálás mint a beszéd, a beszédnek egy fajtája. Hogy mire gondolok, mai nyelven meg se lehet mondani, mert nincsen meg rá a fogalom se, ennélfogva természetesen a szó se. A renaissance végéig volt meg differenciálatlanul, amit a görög Té^vri-nek nevez: mindenféle csinálás idetartozik, minden mesterség, művészet, ipar stb. (még a prófétaság is: x. potvxiKij, a kormányzás is: x. ßocCTiAxKij stb. stb.). S eszerint nincs különbség „a célnak megfelelő, anyagszerű és korrekt tipográfia" s a „könyvművészet" közt - vagy ha van, az nagy baj. Nos hát, ez a könyv ilyen ma nem létező, virtuális kor terméke, valamit hirdet, ami nincs, de amit valaki mégis tud és megcsinál malgré tout. Ön a régieket említi; de könnyű volt azoknak! Ma ilyet csinálni - ez a nagy valami! (A „könyvművészetről" való véleményemet egyébként ismeri még A Szellem

4 idejéből, amikor még Ön is azt hitte, hogy van különbség ipar és iparművészet közt; persze - ma van, de ezért is evett meg a fene mindent.) A tipográfia és könyvművészet határai c. cikkére

5 nem emlékeztem, így nyilván rég olvastam, most újra el fogom olvasni, elővettem. De ahogy most belenézek, úgy látom, azonos az alapgondolata az enyimmel. Szeretettel Fülep BML, XI. 9. A Kner nyomda ir. C/30. 206-207. Megj.: Fülep-Kner lev. 155-156. p. Kézírás. Gyomára írt levél. 1 Kner levele ld. 1328. sz. A küldött könyvekről 1325/8. és 1327/3-7. 2 Ld. 1328/3. 3 Ld. 1327/8. S4