Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1328. KNER IMRE - FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1940. 11.23. Kedves Barátom! Nagyon hálásan köszönöm kedves sorait.

1 Ami azt a bizonyos mérlegnyelvet illeti, sajnos, az bizony eléggé ingadozik és mintha az idegeink is össze volnának vele kötve. Bár már az ember elfásul, s arra gondol, hogy lesz ahogy lesz, mert sehogy még sohase volt. Az a legnehezebb, hogy magamfajta embernek időhöz kötött kötelezettségei vannak, amelyek feltétlenül esedékessé válnak. Szegény jó apám

2 mondta mindig, hogy amivel tartozunk, az mindig 100 %, s ami nekünk jár, az ritkán annyi. S ha az embernek, mint nekem is, az a törekvése, hogy a személyzete foglalkoztatottságát állandóan biztosítsa, akkor bármennyire hazárdul, könnyelműen vagy fatalistán fogja fel a mai helyzetet, óránként fel kell tennie a kérdést, hogy pl. szeptemberre, decemberre, vagy jövő márciusra mit vél helyesnek és ez bizony nagyon felőrli az embert. A korsók dolgában nagyon köszönöm a három községnevet. Mind a három megrendelőm s szerencsére dacára bizonyos dolgoknak, az utóbbi két évben is inkább többet rendeltek nálam, mint kevesebbet. írok mindhárom helyre a főjegyzőnek, hátha sikerül tőlük kapni valamit. Valamirevaló nótárius mindent el tud intézni a falujában. Az önéből a világért sem fogadnék el semmit, - nagyon jól emlékszem, milyen szépek ott a helyükön és nem szeretném, ha a sor ott lenne foghíjas. A felsorolt könyveket itt küldöm s mellékelten hozzájuk még kettőt. Az egyik a 18. századi Cochin-betűvel van nyomva. Ez nem nyomdai betűt rekonstruál, hanem azt a betűt, amellyel a két Cochin (apa és fiú)

3 rézmetszeteinek aláírását csinálta, illetve helyesebben nem az aláírását, hanem a szövegét. A gravírozó véső adja ezeknek a betűknek szálkás jellegét. A másik betű ugyanaz a Bodoni,

4 amellyel a Szabó Lőrinc Te meg a világja

5 készült. Az Ön véleménye nagyon hízelgő erről a könyvről, én is nagyon szeretem azt a könyvet, de végeredményben nagyon szomorú ez az ítélet. Nem tudom, ismeri-e azt a cikket, amelyet az 1928. évi Bibliofil Évkönyvben írtam „A tipográfia és a könyvművészet határai"

6 címen. Ebben megírtam, mit tartok egy korrektül megcsinált könyvnél annak a minimális határnak, amelyen túl kezdődik a könyvművészet. Úgy érzem, hogy az említett könyvemben csak ennek a minimale Forderungnak tettem eleget, hiszen valósággal alázattal kerültem el benne mindent, amit művészi alakításnak neveznék, hanem csak egy a célnak megfelelő, anyagszerű és korrekt tipográfiára törekedtem, amelynek szükségszerűen szépnek is kell lenni. Szomorú, hogy ez nálunk már ekkora érdem... Most vettem különben egy csomó régi könyvet megint. Van közöttük egy philosophiai műszótár, a múlt század elejéről, az Egyetemi Nyomda csinálta.

7 Művészi szempontból minden benne van, amit ez a Szabó Lőrinckötet képvisel, tehát már éppen száz év előtt is tudtak annyit a magyar tipográfusok s nyilván szerényebbek voltak annál, hogy ezt már művészi teljesítménynek tekintsék. Hanem aztán tartalmilag tele van ez a műszótár a legédesebb naivitásokkal és a legnagyobb marhaságokkal, nyelvújítási fürcsaságokkal. Kedves olvasmány. Amit a hasbeszédről ír,

8 abban igaza van, nyilván, mert nem nagyon tud engem sem érdekelni. Talán tünet az is, sőt egész bizonyosan az, hogy tele van a házam olyan 82