Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Eulenburg, Augusta zu (1882-1974) porosz arisztokratacsalád leánya, festő. Apja, Philipp zu Eulenburg-Hertefeld herceg II. Vilmos császár bizalmas barátja és politikai tanácsadója, diplomata volt. FL Firenzében ismerkedett meg vele, ahol férjével és gyermekeivel élt. Meleg barátság alakult ki köztük, Augusta zu Eulenburg talán portrét is festett FL-ról. FL a Jaroljmek-házaspár levantoi nyaralásai idején több Magyarországról érkezett barátját, Alexander Bernátékat, Odry Árpádot stb. megismertette velük. Az I. világháború kitörésekor Augusta gyermekeivel visszatért Németországba, Edmund Jaroljmek Teheránban élt. 1931-ben törvényesen elváltak, az aszszony ekkor visszavette leánykori nevét. FL-sal 1940-ben kezdett el újra levelezni, s ez a kapcsolat FL haláláig tartott. Kedves öreg barátom! Miért nem hallok Magáról semmit? Megkapta Gnadenwaldból írt hosszú levelemet? A kiállítás nagyon jól sikerült! Nagyon jó kritikák és sok látogató. Szerdán megint odautazom. E pillanatban itt van a nővérem (húgom?) a nagy muzsikus, és nagyon boldogok vagyunk együtt. Nekem most Fiametta távollétében őriznem kell a házat és a sok állatot. Mielőbbi híradást kérek. Minden szépet és jót a Maga Lycki zu Eulenburg-ja 1 Az említett levél nem maradt fenn, nem tudni, hogyan vették fel újra a kapcsolatot. Gnadenwald tiroli község Innsbruck közelében, ahol Augusta zu Eulenburgnak kiállítása volt. 2 Augustának két leánytestvére volt: Alexandrine, férjezett Schwerin grófnő és Viktória, ezek valamelyikéről lehet szó. A családnak szinte valamennyi tagja komolyan foglalkozott művészettel: az apa komponált, gyermekkönyve nyomtatásban is megjelent, az anya akvarellista volt, az egyik fiútestvér, Sigwart zu Eulenburg, aki elesett az I. világháborúban, zeneszerző, Karl zu Eulenburg hivatásos író volt, Augusta maga festő. Fiametta Jaroljmek (szül. 1912.) Augusta zu Eulenburg harmadik gyermeke, utóbb egy üzletember felesége lett, s Magyarországon birtokot vettek. 1327. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Z[engő]Várkony, 1940. II. 21. Kedves Barátom! Nagyon örülök, hogy ismét hírt kaptam Öntől - s főleg, hogy az a hír most reménykedésről szól.

1 Hát persze, még mindig bizonytalan minden, de a mérleg nyelve ahogy kezdetben egy kicsit felénk hajolt, ma is úgy áll. Most már csak nyomjuk tovább! Ami a korsókat illeti, sajnos, itt már nem igen akad. Ami kevés még volt, összevásárolták pesti vigécek. Nekem az itteniek nem adták el, de azok kikunyerálták belőlük. Nekem helybeli nincs egy darab se, mind úgy hoztam ide. De azért még megpróbálom, hátha rábukkanok valahol 1-2 darabra. Szívesen adnék az enyémekből, de ezek is olyan pontosan töltik meg a helyet, hogy foghíjjas lenne a sor, ha kivennék belőle. Amint és amennyit majd találok, azonnal küldöm. Nem fogom elhanyagolni a dolgot. Megírom egyúttal hol találtam a legtöbb ilyen korsót: Érsekcsanád, Szeremle, Bogyiszló - azóta ugyan, úgy tudom, ezeket is kifosztották, de mégis meg lehetne próbálni, ha van ott valami jó embere. Mórágy a legrosszabb tip: ott ilyenek sose voltak. 80