Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Eulenburg, Augusta zu (1882-1974) porosz arisztokratacsalád leánya, festő. Apja, Philipp zu Eulenburg-Hertefeld herceg II. Vilmos császár bizalmas barátja és politikai tanácsadója, diplo­mata volt. FL Firenzében ismerkedett meg vele, ahol férjével és gyermekeivel élt. Meleg barátság alakult ki köztük, Augusta zu Eulenburg talán portrét is festett FL-ról. FL a Jaroljmek-házaspár levantoi nyaralásai idején több Magyarországról érkezett barátját, Alexander Bernátékat, Odry Árpádot stb. megismertette velük. Az I. világháború kitörésekor Augusta gyermekeivel vissza­tért Németországba, Edmund Jaroljmek Teheránban élt. 1931-ben törvényesen elváltak, az asz­szony ekkor visszavette leánykori nevét. FL-sal 1940-ben kezdett el újra levelezni, s ez a kap­csolat FL haláláig tartott. Kedves öreg barátom! Miért nem hallok Magáról semmit? Megkapta Gnadenwaldból írt hosszú levelemet? A kiál­lítás nagyon jól sikerült! Nagyon jó kritikák és sok látogató. Szerdán megint odautazom. E pil­lanatban itt van a nővérem (húgom?) a nagy muzsikus, és nagyon boldogok vagyunk együtt. Nekem most Fiametta távollétében őriznem kell a házat és a sok állatot. Mielőbbi híradást ké­rek. Minden szépet és jót a Maga Lycki zu Eulenburg-ja 1 Az említett levél nem maradt fenn, nem tudni, hogyan vették fel újra a kapcsolatot. Gnaden­wald tiroli község Innsbruck közelében, ahol Augusta zu Eulenburgnak kiállítása volt. 2 Augustának két leánytestvére volt: Alexandrine, férjezett Schwerin grófnő és Viktória, ezek valamelyikéről lehet szó. A családnak szinte valamennyi tagja komolyan foglalkozott művészettel: az apa kompo­nált, gyermekkönyve nyomtatásban is megjelent, az anya akvarellista volt, az egyik fiútest­vér, Sigwart zu Eulenburg, aki elesett az I. világháborúban, zeneszerző, Karl zu Eulenburg hivatásos író volt, Augusta maga festő. Fiametta Jaroljmek (szül. 1912.) Augusta zu Eulenburg harmadik gyermeke, utóbb egy üz­letember felesége lett, s Magyarországon birtokot vettek. 1327. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Z[engő]Várkony, 1940. II. 21. Kedves Barátom! Nagyon örülök, hogy ismét hírt kaptam Öntől - s főleg, hogy az a hír most remény­kedésről szól. 1 Hát persze, még mindig bizonytalan minden, de a mérleg nyelve ahogy kezdetben egy kicsit felénk hajolt, ma is úgy áll. Most már csak nyomjuk tovább! Ami a korsókat illeti, sajnos, itt már nem igen akad. Ami kevés még volt, összevá­sárolták pesti vigécek. Nekem az itteniek nem adták el, de azok kikunyerálták belőlük. Nekem helybeli nincs egy darab se, mind úgy hoztam ide. De azért még megpróbá­lom, hátha rábukkanok valahol 1-2 darabra. Szívesen adnék az enyémekből, de ezek is olyan pontosan töltik meg a helyet, hogy foghíjjas lenne a sor, ha kivennék belőle. Amint és amennyit majd találok, azonnal küldöm. Nem fogom elhanyagolni a dolgot. Megírom egyúttal hol találtam a legtöbb ilyen korsót: Érsekcsanád, Szeremle, Bogyiszló - azóta ugyan, úgy tudom, ezeket is kifosztották, de mégis meg lehetne próbálni, ha van ott valami jó embere. Mórágy a legrosszabb tip: ott ilyenek sose voltak. 80

Next

/
Thumbnails
Contents