Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

nosztalgiában szenvedek - ez már nem a régi honvágy Magyarország után, hanem Európa után... Remélem azonban, hogy idővel megemberelem magam és megszeretem új életemet... Persze Európa nélkül nem bírom elképzelni jövőmet. Végtelenül örülök, hogy „művészetfilozófiája" nemsokára megjelenik

4 és előre is köszönöm, hogy egy példányt fog küldeni nekem. Remélem, hogy Magyarország semleges marad, és hogy az Önök életét nem fogja semmi zavarni. Szép volna, ha kijönnének ide látogatóba! Minden, ami otthon történik nagyon-nagyon érdekel és boldog lennék, ha nemsokára hírt kapnék ismét Önöktől. Kézcsókkal Zsuzsának, öleli Carlo. Rina sokszor melegen üdvözli Önöket. Az évszám értelem szerinti kiegészítés. MTAK Kézirattár Ms 4590/60. Kézírás. 1 FL kártyája nem maradt fenn Tolnay hagyatékában. 2 Ld. 1315. sz. 3 Ld. 1315/3. 4 FL 1938 őszén váltott levelet Kollár Kálmánnal, az amszterdami Pantheon kiadó igazgatójával készülő művészetfilozófiájának német nyelvű publikálásáról. (FL-lev. III. 1262. sz.) A kiadás nem valósult meg. Ld. 1284/12. 1318. FÜLEP LAJOS - KNER IMRÉNEK Z[engő]Várkony, 1939. XI. 18. Kedves Barátom, megjöttek hát az idén is a Kner-naptárak,

1 ugyanúgy, mint más években - s csak jöjjenek meg még ezután is, éljünk mi is, éljenek ők is, amíg jobb világot érhetünk. Köszönöm a rám gondolást - higyje el, nem túlzok, sőt keveset mondok, ha azt mondom, hogy én is gyakran, naponta gondolok Magukra, mert inkább azt kellene mondanom, hogy állandóan, s ha nem tudatosan, hát a tudat alatt, s ha nem gondolom, hát érzem állandóan azoknak állapotát, akiknek ez a mai világ még mondhatatlanul keservesebb, mint nekem, mert otthonukat, kenyerüket is veszélyezteti. Az is igaz, hogy a háború óta mind mostanig reménytelen voltam - most kezdek bízni s hiszem, hogy ha nagy, kínos áldozatok árán is, de csakugyan most készül az új, jobb világ. Mikor a P.festi] N.[apló] megszűnt,

2 írtam külpolitikai szerkesztőjének, Szántó Rudolfnak,

3 egykori tanítványomnak, és sorsukat tudakoltam. Megnyugtatott s azzal végezte levelét, hogy hisz „végső győzelmünkben" rendíthetetlenül. Örülök, hogy még vannak velem egy hiten - mert ez az igazi „hit", s én is ebben a felekezetben vagyok. De azt nagyon sajnálom, hogy sose találkozunk, ez a nyár is nélküle múlt el. 67