Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

1660. WEÖRES SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK Csönge, 1944. III. 22. Kedves Professzor Úr, bocsánatot kérek, hogy csak most írok: úgy elborít a termékeny falusi magány, hogy csak néha bukkanok ki belőle egy-egy levél megírására. Hálásan köszönöm Professzor Úr ígéretét, hogy majd meglátogat Csöngén;

1 érdemes idejönni, mert igen finomszépségű vidék ez, furcsa szögletes dombjaival, csillogó levegőjével, a Rábavölggyel és a távolban látszó kőszegi hegyekkel. Vasútállomásunk Ostffyasszonyfa, a BudapestGraz-i vonalon, tőlünk nyolc kilométerre; kérném Professzor Urat, hogy majd előre írja meg, hogy melyik napon, hány órás vonattal érkezik, hogy majd kocsival várhassam az állomáson. Szüleim

2 is, én is nagy örömmel várjuk bármikor. Köszönöm Professzor Úr szíves sorait, nagyon jólesik hogy új verskötetem

3 tetszik; magam bizony csak azt érzem, hogy ez a könyv még mindig nem az, amit akarok; de talán a következő könyvem már nem hang-próbálgatás lesz, hanem végre igazi dolog. Azt írja Professzor Úr, hogy pécsi könyvtárosságomról

4 nagy lelkesedéssel beszéltem és mégis otthagytam; én bizony nem emlékszem, hogy valaha is nagyon lelkesedtem volna érte, mindig csak ideiglenes foglalkozásnak tekintettem. Amellett Pécs valahogy szétforgácsoló és züllesztő hatással volt rám, így hát igen jót tettek velem azok, akik szelíden lazítgatták az ottani helyzetemet és ezzel szelíden elpiszkáltak onnan. Áldja meg őket érte az Isten, jobban a saját apjukkal se cselekedhettek volna. Ami mostani állapotomat illeti: próbálom magányomat arra hasznosítani, hogy a látható világ mellett a láthatatlan világban is eligazodjak. Sajnos, nincs vezetőm, így eléggé veszedelmes kísérlet. Gyakran történnek bennem és körülöttem olyan dolgok, melyek a polgári józan ésszel össze nem egyeztethetők s ezek bizony gyakran megviselnek. Azt se tudhatom, hogy mindaz, amit így átélek, mennyiben fantazmagória és mennyiben valóság; amíg történnek, inkább képzelődésnek látszanak, de az eredmények annyira gazdagok és annyira nem az én intellektusomból fakadók, hogy ez inkább valóságnak mutatja őket. Vakon tapogatózom egy ismeretlen világban; de úgy látszik, hogy az erők, melyeknek ott a kezébe kerültem, szelídek és jóindulatúak. Sajnos, erre az útra nem a szeretet visz, hanem a tudásvágy; így hát nem az „unió mystica" vonz, hanem az érzékfölötti szférák megismerése. Minden jót kívánok hálás tisztelettel Weöres Sanyi. MTAK Kézirattár Ms 4590/240. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 Tudomásom szerint a látogatásra nem került sor. 2 Ld. 1339/4. 3 Az új verskötet a Medúza. Ld. 1633/7. 4 Ld. 1633/1. 520