Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Kronos: Ne mondd tovább! Káromlás mind, amit beszélsz s hazug bolondság. Mint a többi sarjamat, ezt is magamba gyúrom: éntőlem fakadt és mindörökké újra egy legyen velem - s nyugtot lelek. A jóslat rajtam nem lesz úr. Atyánknak átka rajtam nem győzhet soha. Okeanos: Megállj, testvér titán, várj még - ne hirtelen! (Eddig a megírt rész.) Okeanos kifejti, hogy a titánok fölött is úr a végzet, a Moirák világon-túli parancsa; és ez ellen minden tett hiábavaló. Kronos dühöng és fenyegetőzik; erre Okeanos abbahagyja a tanácsadást és egykedvűen várja Kronos rendeletét. Kronos megparancsolja, hogy mire medrében egyet fordul, a gyermek Zeus bepólyálva itt legyen. A kurétek kara magasztalja Kronost: „sziklaevö, vízivó - tág-szemű szörny te... Dicsérik az uranosi örökséget, a szervetlen világot, mindennek alapját; és dicsérik azt, ami erre ráépült: Kronos művét, a szerves életet, a tenyészés boldogságát. Minden lény örül az életnek, mert nem sejtik leendő pusztulásukat; nincs eszük, mely életörömüket megzavarná. Föllép Rhéa: kétségbeesetten zokog és átkozza a percet, mikor gyereket fogant. Okeanoshoz fordul tanácsért: hogyan menthetné meg Zeust? Okeanos tanácsot ád: egy bepólyált sziklát nyújtson Kronosnak és rejtse a csecsemőt a kurétek barlangjába, azok lármázzanak körülötte, hogy ne hallatszódjék a csecsemő-sírás. A kurétek kara énekel: értetlenül körülugrálják a barlangjukba került isten-csecsemőt. Rhea hozza Kronosnak a sziklát. Kronos: Testén a pólyát átkötötted rendesen? Rhea: Háromszor rácsavartam, föl nem nyílhatik. Kronos: Nem sírsz? parancsom ellen nem rimánkodol? Rhea: Az asszony dolga engedelmesség, uram. [Áthúzva:] (Kronos: Jól értek-e? nem így beszéltél hajdanán. Rhea: Parancsod bölcs; bánkódnom érte nem való.) 50