Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

6 Ld. 1630/3. 7 A két recenzió: Műkedvelők bővedje. = Ars Una, 1923. 3. sz. 121-123. p. és Nagy Balogh János élete és művészete. Szerk. Elek Artúr. = Ars Una. 1924. 4. sz. 163. p. 8 Ld. 1542/2. 9 Herczeg Ferenc (1863-1954) novella-, regény- és drámaíró, az Új Idők szerkesztője, a Pesti Hírlap főmunkatársa. 1

0 Harsányi Zsolt (1887-1943) író, újságíró, népszerű regény- és színműíró, az Új Idők, a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap munkatársa. 1636. SZIGETI JÓZSEF - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1944.11. 16. Kedves Bátyám! Kocaságom

1 keserves ideje végre-valahára elmúlt s ismét emberként existálok. Mivel a tanárképző intézet jóvoltából egyelőre vizsgáznom sem kell, megmenekültem a különböző közoktatásügyi rendeletek stupid paragrafusainak biflázásától is. Egyetlen külső elfoglaltságom: a német vízum s a magyar kiutazási engedély megszerzésével együttjáró lótás-fútás.

2 Ugyanis március végén, esetleg április derekán, mégis csak kiutazom Bécsbe, hogy felhasználva az ösztöndíjam, katonáktól nem zargatva, nyugodtan dolgozhassam tovább. Hacsak közbe nem jön valami... Míg itthon tartózkodom szeretnék néhány olyan dolgot átnézni, amihöz odakint nem jutni hozzá. Elsősorban: Molnár Antal zene-esztétikájában

3 olvastam egy összefoglalást Bátyám elméletéről, mely az esztétikai értékszféra természetét magyarázza; az esztétikai tárgy specifikus megformáltságáról, a forma és tartalom indifferenciárajutásáról van benne szó; Molnár nem közli a tanulmány lelőhelyét s mivel az általam ismert könyvek, cikkek mindegyike csak sporadikusan szól erről a témáról (kivéve az Emlékezés a müalkotásban-t)

4 Bátyámtól szeretném megtudni, hol jelent meg a szóbanforgó írás? Azután: nagyon érdekelne, vájjon Zalai Béla publikált-e még valamit - a Szellemben lévő cikkén kívül

5 - a filozófiai rendszerezés problémájáról? Érdekelne, mert éppen most olvastam Rickert Gegenstand der Erkenntnisét,

6 és most kezdek hozzá Lask Kategorienlehrejéhez,

7 s ebben a problémakörben amennyire látom komoly súllyal esik latba mindaz, amit Zalai mond. Csak most jutok hozzá ezekhez a dolgokhoz, aminek oka elsősorban az, hogy itt Pesten csak lesújtó ítélettel illetik őket, s noha nem annyira a mélyebb megismerés, mint inkább a totális nem-ismerés alapján. S nagyon érzem magamon, mennyire hiányzik az az elengedhetetlen „logische Schulung", ami a neokantiánusokat feltétlenül kitüntette. Utálkozom attól a lehetetlen fecsegéstől, homályos és szétfolyó problémakezeléstől, amit nálunk a józan magyar ész, meg a közérthetőség nevében naponta elkövetnek. Attól a - hegeli értelemben - absztrakt gondolkodástól, ha ugyan ez még gondolkodásnak nevezhető, amit itt olyan fene mód konkrétnak éreznek. Most látom csak, miután a saját szemem valamelyest kinyílott már, azt a rettenetes léhaságot és készületlenséget, amivel a mi filozófjaink, fiatalok, öregek egymással versenyezve, a legsúlyosabb problémákat elintézni vélik. Különösebb illú481