Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

késetteknek, mint magam, igen tetemes járulékot kellett volna vállalnunk. Ez idő szerint is havi 30 p.[engő] a legénytagok havi járuléka. Már-már beléptem, de azután meggondoltam a dolgot. Családom nincs, és embertelenül hosszú ideig kellene élnem ahhoz, hogy megérjem a teljes nyugdíj-igényem esedékességét. A havi 30 p.jengő] és ami azonfelül való, szintén sok lett volna. Egészen nyílt leszek, olyanról is beszélni akarok, amiről sohase szoktam. Az életem befejezését én úgy képzeltem el, hogy addig élek, amíg dolgozni tudok és a kenyeremet megkeresem. Más lenne, ha kötelesség fűzne az élethez; ha például élne még az anyám. De emígy semmi, de semmi értelme sem maradna rám nézve az életnek. Nem tudom, beszéltem-e arról, hogy mennyire magammal meghasonlott ember vagyok. (Az ilyesmiről nem könnyű szívvel beszél az ember.) Az életideál mögött, amely bennem kialakult, olyan messze elmaradtam, hogy csak szégyenkezve tudok rágondolni és mély szégyenérzés fog el, hogy az után, amitől annyira elmaradtam, egyáltalán élni tudok. Régesrégi érzéseim és gondolataim ezek. Régen szenderegnek bennem, de fölélednek, ha olyanféle válság elé kerülök, mint ez a mostani. Már régen nem fájnak, nagyon nyugodtan tudok velük foglalkozni. Drága Barátom, úgy fogadja ezt a megszólítást, mint egy nagy és meleg ölelést. Abban, amit fölajánl nekem, ezt a mondatrészt éreztem legmeghatóbbnak: „ha maga hívna engem, én habozás nélkül mennék". Nem kérdem, hogy vájjon csakugyan jönne-é, azt sem, hogy habozás nélkül-e? De a szívemhez jobban hozzá nem férhetett volna, mint ezzel a mondatával. Úgy látom, hogy a határozás még nem annyira sürgős. Imrédy,

2 a dúvad, elment, és talán enyhül most a helyzet. Lehet, talán valószínű is, hogy a kamara most már előttem is megnyílik, s akkor a helyén marad Ágai

3 is Kóbor

4 is, s a helyemen én is. Volt idő, amikor katasztrófa árán is boldogan szabadultam volna az újságírásból. De az idő jól beléragasztott, s lám, úgy ragaszkodom most már hozzá, mint holmi buen retiróhoz. Köszönöm, hogy felém nyújtotta kezét és még sokkal inkább azt, ami mögötte van: a szívét. Akárhogy is próbálom magamban, nem tudok egyebet, mint hogy: köszönöm. Magát öleli, a Senorát szeretettel üdvözli Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/90. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. A levélen piros ceruzajelek, valószínűleg FL Elek Artúr 1947-i emlékünnepsége alkalmából tartott előadásához. 1 Ld. 1294. sz. 2 Imrédy Béla kormánya, amely 1938. V. I4-e óta volt hatalmon, 1939. II. 16-án megbukott. 3 Ld. 1293/4. 4 Ld. 1293/5. 38