Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

szeretem, ha semmit sem mondanak róluk, elteszik, mint egy emléktárgyat) elég ha én reám, úgy ahogy vagyok, igent mondanak, ahogy én is azt mondok rájuk. A te első leveledből

5 (lehet hogy a fülem volt rossz vagy érzékeny), ez az „igen" nem hallatszott ki. Azt amit az életrajzokról dogmatikusan kimondasz, én meg sem tudom érteni. Hogy egy élet megér, igazol-e egy életrajzot, az nem a műfajtól, hanem az élettől függ. Nem akarok Ágostonnal vagy Rousseauval érvelni, de nem önéletrajz-e Petőfi lírája, sőt Adyé is bizonyos értelemben. Vannak életek, melyek többek mint amennyik a belőlük kihasadó müvek lehetnek. Az enyém egész biztosan ilyen. A nagy szenvedés szent és megszentel, ahogy a görögök tudták. S mért ne adhatnám én át, műfaji aggályokból, ezt a szenvedést ajándékul azoknak, akik okozták. Ha azt írod, hogy a választott forma nem méltó az élethez, föltétlen igazat adok, - hisz ezért hagytam abba, (én is a nyilvánosság bénító, elsekélyesítő befolyását éreztem benne), de ha te úgy érzed, hogy az élet sem jogosít fel a műfajra, akkor több cáfolatot hordok magamban, semhogy vitatkozni tudnék vagy kívánnék. Levelednek talán meglesz az az eredménye, hogy az egész „megtört-test-felmutatást" élőiről kezdem s bizonyságot adok érveid ellen, - a fiókomnak. Ennyit most Gál Pista jóvoltából. Nyáron talán felkeresem félretett barátságod,

6 tovább veszekszünk, addig is mint években és kínokban fiatalabb külön is kikérem már megadott elnézésed. Szeretettel: Németh László A dátum: postabélyegző. MTAK Kézirattár Ms 4589/86. Megj.: Németh László élete levelekben. 286-287. p. Kézírás. Címzés: Nagys. dr. Fülep Lajos egyet. m. tanár úrnak Zengővárkony u. p. Pécsvárad Németh László ld. 1286. sz. ' Ld. 1287. sz. 2 Ld. 1289/5. 3 Ld. 1284. sz. 4 Ld. 1284/8. 5 Ld. 1386/6. Németh László nem járt Zengővárkonyban. 1291. WEÖRES SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK Csönge, 1939. I. 21. Kedves Professzor Úr, köszönöm a szíves sorokat.

1 Nagy örömmel olvastam a levelezőlapot, már csak azért is, mert most nem számítottam válaszra; de meg a tartalma miatt is. A filozófiának költészetté-átlényegítése, azt hiszem, csak akaratlanul (de nem öntudatlanul), alkati kényszerből fakadhat. Ez talán már meg is valósult nálam (a „Régi 32